Dönteni nehéz

Aki nehezen dönt, az nem szívesen vállal felelősséget a tetteiért. Inkább keresgéli a „legjobb megoldást”, ami véleménye szerint attól a legjobb, hogy mindenkinek megfelel. Csakhogy kinek mi a jó, azt nagyon nehéz meghatározni. Még a szülők sem ismerik igazán gyermekeik vágyait, akkor hogyan ismerhetnék a gyerekek a szülőét, a szerelmesek egymáséit. Amikor Péter és Kata úgy döntöttek, hogy az idén külön mennek nyaralni (Péter lovastáborba, Kata vízitúrára – szüleik, barátaik felháborodtak, a barátok már a válásról suttogtak. A két fiatal öt éve él együtt, és idén nyáron – egymás érdekében – döntöttek így. Mert az előző évek közös táborozásai jók voltak, de mindig csak az egyik félnek. Kata ugyan imádja a lovakat, de a kajakozást még jobban. Péter meg iszonyodik a víztől, inkább az alföldi rónaságon poroszkál. Ha idén együtt mennek, az egyiküknek megint áldozatot kell hozni, és milyen nyaralás az, ami közben valaki arról álmodozik, de jó volna nem épp ott lenni, ahol van? Hát döntöttek: próbálják meg külön-külön. Tíz nap egymás nélkül. Tudták, döntésük felháborodást kelt. De végül is mindenkinek a kedvében nem lehet járni. Hát saját maguk és egymás kedvében jártak.

Amikor tíz nap után találkoztak, szerelmük még erősebb volt, mint a nyaralás előtt. Van, akit döntéskor a belső hang segít, van, aki tanácsot kér: előbb a barátokét, aztán a jósokét, asztrológusét, tán még pszichiáterét is. És ha végre meghozza a döntését, utána azon görcsöl, vajon nem a másik megoldás lett volna jobb?!

A két alapvető szükséglet

Larry Crabb amerikai pszichológus több – magyarul is megjelent – könyvében ír arról, hogy az ember két alapvető szükséglete a biztonság iránti vágy (ennek kérőszava a „szeress”), és a fontosság iránti vágy (aminek kérőszava a „dicsérj”). S gyermekkorban dől el, hogy ki melyiket kapja meg. Aki mindkettőből kap elegendőt, az felnőtt korára döntésképes, határozott egyéniség lesz. Akinek viszont e két szükségletét nem elégítették ki gyermekként, sőt, a szülők igyekeztek mindent megoldani helyette, hogy még gondolkodnia se kelljen, az felnőttként is labilis, bizonytalan lesz. Képtelen lesz saját sorsáról is dönteni. Ő az, aki asztrológustól jósig, jóstól mágusig jár, és akkor is zavarban van, ha mindegyik ugyanazt javasolja. Hát még ha eltérőek a kérdésére kapott válaszok. Jól dönteni az tud, akinek célja és saját értékrendje van. Ami minden további lehetőség és döntés alapja. Ez nem azt jelenti, hogy ne forduljon asztrológushoz – hiszen a horoszkóp csak a lehetőségeket, akadályokat mutatja meg, s a részleteket ismerve még könnyebb lesz döntenie. De tudomásul kell vennie, hogy nem az asztrológus fogja megmondani, hogy mit csináljon. Aki meri vállalni önmagát, akinek van elegendő önbizalma, az bátran mer hagyatkozni a megérzéseire, a belső hangjára, s főleg – hisz a többi emberben is. És vállalják a rosszalló pillantásokat is, ha valami olyat mondanak, tesznek, ami nem feltétlenül egyezik mások elképzelésével. Mert a néhány kellemetlen megjegyzésekkel szemben ott van a jó érzés: a belső béke, a nyugalom, az elégedettség, az önbecsülés.