Érzelmi játszmák

A feleség úgy fejezi ki vágyódását valami kedves ajándék után, hogy „kint felejti” a prospektust, vagy célzásokat tesz a barátnőjére, aki pont egy „nutria-bundát kapott” a párjától, vagy szeretkezés közben úgy simogatja a párját, ahogyan elvárná a partnerétől ugyanezt. De nem mondja. Csak várja?

Nem mondja, mert arra gondol, ha a másik igazán szereti, ráérez, és megadja. Hogy boldoggá tegye. Vagy nem mondja, mert fél a visszautasítástól. Janette Rainwater ezt a játszmát „érzelmi könyvelésnek” nevezte a Te vagy a felelős című, magyarul is megjelent könyvében. A benne említett nők úgy érzik, hogy a világ „tartozik nekik” a kéréseik teljesítésével. Ez idegbajos matematika, azonkívül az érzelmi zsarolás egyik formája. A „kell” mindig azt jelzi, hogy a kérés valójában követelés. És ha nincs fogadókészség, akkor van csalódás. Viszont, ha valaki azért nem mer kérni, mert fél a visszautasítástól, attól, hogy nemet mondnak neki, ezzel végzetes sérelem éri. Az ő könyvelésében a követel oldalán több szerepel, mint a „teljesített követelések” rovatban, és máris kevésbé értékes embernek érzi magát. Van, aki azért vonakodik kérni, mert fél, hogy ezzel felfedi sebezhetőségét. Sok nő a magányosságát titkolja, sok férfi pedig azért leplezi a gondjait, és igyekszik vidámnak mutatkozni a világ előtt, mert szégyelli, hogy problémái vannak és segítségre szorul. Ha a sebezhetőségtől való félelem a végletekig fokozódik, ez a bizalom teljes hiányáról árulkodik. „Ha mások ismernék legalapvetőbb igényeimet, legerősebb vágyaimat, ezt az ismeretet valahogy felhasználnák ellenem.” Kivételes helyzetekben ez meg is történhet. S persze, van, aki azért nem meri kifejezni a vágyait, mert attól fél, hogy ezzel kihasználja a partnere gyengeségét, azt hogy „nem tud nemet mondani”.

Igenek és nemek

Ha két ember között egészséges a kapcsolat, mindketten szabadon kérhetik a másiktól, amit akarnak, és mindketten szabadon mondhatnak igent vagy nemet a kérésre, saját szükségleteik szerint. A kapcsolat pedig folyatódik akár teljesül a kérés, akár nem, a megkért nem háborog azon, hogy megkérték valamire, és a kérő nem háborog azon, hogy kérése nem teljesült. Az igazi kérés az, ha az ember megmondja, hogy valójában mit akar. A hétköznapokban, a szerelemben, a szexben, a barátságban – minden élethelyzetben. A Biblia, s azon belül a Hegyi Beszéd az igazi kérésről és annak jutalmáról világos tanácsot ad: „Kérjetek és adatik néktek: keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik?” Jézus természetesen arról beszél, hogyan lehet eljutni az Égi Birodalomba, és nem arról, hogyan lehet másokkal boldogulni vagy anyagi javakra szert tenni. Téves az az elképzelés, hogy Jézus szavai mindenre érvényesek, ahogy az is, aki a Vonzás törvényéről olvasva úgy gondolja: bármit kíván, annak mindenképpen teljesülnie kell. Janette Rainwater Jézus szavait így „fordítja le” a hétköznapok szavára: „Kérj, és jó esélyed van arra, hogy kapj. Kopogj, és néha ajtót nyitnak neked. Ez mindenesetre valószínűbb, ha kopogtatsz, mint ha csendben állsz kívül, azt remélve, hogy a bentiek megérzik ottlétedet, kívánságodat.” Az igazi kérés annak elmondása, amit szeretnénk. De csak akkor igazi kérés, ha a megkért egyaránt mondhat rá igent és nemet. Ha nem „kötelező” teljesíteni. Ha nem követelés és nem is zsarolás.