Így lehetsz hosszú életű

Sokan, ha javítani szeretnének az élethelyzetükön, keresik a misztikusnak tűnő dolgokat, vagy a megváltást hozó segítséget valahol a látható világon kívüli térben, létben. Pedig mindenkinek rendelkezésére áll a „csodaszer”, csak alkalmazni kellene.

A légzés ugyanis tényleg csodákra képes. Talán ezért is szerepel a legtöbb spirituális beavató rítus középpontjában. A csodás jógimutatványok többsége is a tudatosan irányított légzésen alapul.

A tüdő térfogata megfelelő légzésterápiával, jógalégzéssel, légzőgyakorlatokkal növelhető, ezáltal a közérzet és a fizikai állapot is javul. Egy-egy légző- gyakorlatsor szellemi kihívást is jelent, hiszen ahhoz, hogy valaki naponta harminc-negyvenöt percen keresztül meghatározott gyakorlatokat végezzen, bizony kitartás és koncentráció szükséges. Viszont a koncentrációs képességet épp a komolyan vett gyakorlatsor sokszorozhatja meg.

A tudatos, egészséges légzés bármely korban megtanulható. Legjobb hazai példa erre az Etka erőgyűjtő módszer, amelynek megteremtője, Etka anyó immár a nyolcvankilencedik életévét tapossa, s önéletrajzában leírja, hogy szívbeteg gyermekként jött világra, s ötvenöt éves koráig betegségtudatban élt. Akkor kezdett tudatosan változtatni az életmódján. Módszere – aminek ma már több ezer híve van – a helyes légzést összekapcsolja a helyes testtartással és mozgással, s ezeknek teljes összhangjában hirdeti a teljes egészség megszerzésének lehetőségét.

Megmaradnak az erőtartalékok

Csakhogy napjainkban egyre jobban felgyorsul az élet, és a nyugati civilizáció embere örül, ha éjszaka jut elég ideje alvásra. Pedig a rendszeres légzőgyakorlatok végzésének egyik előnye épp az, hogy az ember kevésbé érzi fáradtnak magát egy-egy nap végén, még maradnak erőtartalékai. Valószínűleg így van ez a kor előrehaladtával is: minél több erőt halmoz fel magának valaki, annál hosszabb életet élhet.

Az ember mindig is használta a légzés tudatos irányítását, a légzéssel kapcsolatos rituálékat mind a vallásban, mind a mindennapi életben. Minden filozófiai rendszernek, kultúrának megvannak a saját légzéstechnikái, amelyekkel akár megváltozott tudatállapot is előidézhető, spirituális élmények szerezhetők. – A légzés a lélek szabadsága, mert ki tudom adni magamból. Beszívom a nagyvilágból az energiát, áttranszformálom életenergiává, és visszaadom, hogy másnak is jusson – állítja Czanik Csaba Árpád spirituális író, aki önismereti táboraiban nagy hangsúlyt fektet a helyes légzésre és a légzőgyakorlatok továbbadására. –

A spiritualitás kapcsán azt tartom hasznosnak, ami racionálisan javít az életminőségen. És mindaz haszontalan, ami nem más, mint illúzió, elképzelés. A mai korban ez utóbbi nagyon jellemző: az emberek inkább csak elmélkednek valamin, de semmit nem tesznek a megvalósításáért. Ahhoz, hogy az ember elérje a „mozdulatlan mozgást”, elsősorban a legfontosabb dolgot kell megértenie: a légzés lényegét.

Ez arról szól, hogy megtanulja uralni a légzés által bevitt, felhasznált, hasznosított, illetve a kifújás által megváltoztatott energiát.

Légzéskor olyan folyamat megy végbe, amely a vérgázok minőségét, rendszerét változtatja meg. Ezen keresztül megváltoztatja a nyirokrendszer, idegrendszer, kisvérkör, nagyvérkör vérellátási szintjét, vérképzési rendszerét. A mai kor embere leginkább a tüdő felső részébe veszi a levegőt – ez a mellkasi légzés -, és vannak, akik „hasba” veszik – ez a hasi légzés –, de a legjobb az alhasi levegővétel.

A kisgyerekek ösztönösen így lélegeznek három-négy éves korukig. A mentális fejlődés ekkor a leggyorsabb, és ez kapcsolatban van az alhasi légzéssel is. Így talán érthető, hogy ebben a korban probléma esetén sokkal hatékonyabb és gyorsabb a regenerációs fejlődés. A légzés nem más, mint ajánlólevél a hosszú élethez. Egy-egy meghatározott légzőgyakorlat pedig csak az aláírás az ajánlólevélen.

A légzőgyakorlatok lényege, hogy mentális örömöt szerezzenek a mai túlfeszített életben. Kiváltanak bizonyos fokú érzékelést, ami felgyorsul, és a mentális továbblépéshez vezet. Tehát a helyes légzés lehetőséget ad az egészségesebb életre, a légzőgyakorlatok segítségével pedig mentális irányba lehet elmozdulni.

Baba-mama légzés

A magzat édesanyja hasában a köldökzsinóron keresztül, a vérből táplálkozik. A fejlődő tüdő ekkor még légtelen, nincsen gázcsere. A magzatvízben lebeg kilenc hónapig. Épp ezért olyan felszabadító érzés számára a vízben való úszkálás születés után is. A vízben a csecsemő „ismerős közegben van”, még működik az úgynevezett búvárreflexe.

– A magzatot „fogantatásától” kezdve víz veszi körül édesanyja pocakjában. Az életéhez szükséges anyagokat a köldökzsinóron keresztül szerzi be, bár a várandósság végén már bele-belekortyolgat a magzatvízbe – mondja a bébiúszással foglalkozó Ruzsonyi Ági. – A baba életét reflexek irányítják, védik. Fogóreflex, szopóreflex, búvárreflex. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a magzat vagy a kisbaba a vízben nem vesz levegőt. Nem azért, mert a száját becsukja,  hanem mert a gégefőnél lévő kis „csapocska” automatikusan lezárja a tüdő felé vezető utat. Mint minden hasonló mechanizmus, ez is elmúlik a születés után néhány hónappal, bár a legújabb megfigyelések szerint nem teljesen.

Elsősorban krízishelyzetben, sok-sok évvel később is felbukkanhatnak a csecsemőkori reflexek. Nagyon veszélyes és tilos is a reflexek „életébe” drasztikusan beavatkozni, ez nem is célja a babaúszásnak. Ami viszont tény, hogy az úszó babák  tüdőkapacitása jóval nagyobb nem úszó társaikénál, ráadásul sokkal ritkábban kapják meg a légzőszervi betegségeket.

Életük során később is kiegyensúlyozottabbak, talpraesettebbek, mozgáskoordinációjuk összerendezettebb, és mozgásszervileg is problémamentesek lesznek. A modern kor embere újra felfedezi azt, amit Atlantisz szülöttei, vagy Buddha, Jézus és az elmúlt ezredek „csodadoktorai” egyaránt ismertek: a rituális légzőgyakorlatok kedvező hatását. A tibeti tanítók szerint a lassú, ritmikus légzés kapcsán lehet átélni igazán az „egységélményt”, hiszen a levegő, amit beszívunk, hat és fél milliárd ember és megannyi más élőlény éltető ereje.

Étel nélkül akár másfél hónapot is ki lehet bírni, víz nélkül legfeljebb négy-öt napig lehet életben maradni. Levegő nélkül néhány perc után bekövetkezik a halál. Normális körülmények között percenként tizennyolcszor veszünk lélegzetet, ami naponta majdnem huszonhatezer lélegzetvétel. Ha legalább a felére odafigyelnénk, sokkal kiegyensúlyozottabban, boldogabban élhetnénk. Sz.K.

Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!