– A nők a konyhába valók – vágta a fejemhez a minap az ötéves nagyfiam. Nem hittem a fülemnek: hiábavaló volt minden eddigi fáradozásom, hogy a fiamat és a lányomat az egyenjogúság nevében neveljem fel?
A gyerekek számára nem fontos, ki milyen nemű – állítja Susan Gilbert, egy New York-i lap tudományos újságírónője, akinek már számos ilyen témájú könyve jelent meg az Egyesült Államokban. – Szinte minden gyerek átesik egy olyan korszakon, amelyben fontossá válnak számára a férfi és a női szerepklisék, és ezek szerint ítélik meg a másikat. Ez azokra a gyerekekre is igaz, akik olyan családban nőnek fel, ahol az apa főzi az ebédet, ő takarít, és az anya keresi a kenyérre valót.
Jin-jang elvek
Tehát mégis az a lényeg, hgoy a férfi legyen kemény, a lány pedig szép? Ha hagyjuk, amit a felduzzasztott hírek is sugallnak, akkor igen. Mert – és ebben viszont minden tudós egyetért – sem gének, sem hormonok nem játszanak szerepet abban, hogy ki milyen nemi klisének felel meg.
A legnagyobb különbség a fiúk és a lányok között az a mód, ahogyan kezeljük őket – vélekedik Dr. Barbara Mackoff, seattle-i pszichológus. És – legyünk teljesen Õszinték – mi nem teszünk többé vagy kevésbé tudatosan különbséget a nevelésük között? Nem találjuk titkon mégiscsak kebeldagasztónak, ahogy a fiunk vadul és hangosan elismerést követel magának? És nem dorgáljuk meg néha a lányunkat temperamentumos viselkedéséért?
Ebben a fázisban mi, anyák és apák még nagyon sokat tudunk változtatni a nevelésükön. De semmi esetre se haladjunk a hangzatos egyenjogúság kialakítása felé, az ugyanis túlságosan ellentmondásos elvárásokat és bizonytalanságot von maga után – a kicsikben és a felnÕttekben egyaránt.
A célunknak sokkal inkább annak kellene lennie, hogy a gyerekek felismerjék a nemek közti különbséget, utána pedig célzottan megerősítsük bennük saját maguk értékeit, és kiegyenlítsük a gyengéiket. Ez olyan „jin-jang nevelési elv”, amelyben mind a fiúk, mind a lányok egyformán megismerik és megtanulják a férfi és női szerepeket. Csak így lehet megőrizni egy gyermek egyéniségét. Afféle szabad kibontakozással a szigorú korlátozások helyett. Így ugyanis tényleg erőssé, és ugyanakkor érzékennyé tesszük gyermekünket. Felkészültté a jövőre.
Verekedés vagy sírás?
A 30 évnyi feminista mozgalom, a tiltakozó programok és a modern anyák sokat elértek eddig. Ma már általában nincs meg az az egyszerÛ választás, hogy ha kislány, akkor hercegnő vagy amazon lesz a gyerekből. A legtöbb lány ugyanis kitartó, öntudatos, mégis nőies, és a sport terén is ugyanolyan jól teljesít, mint a számítógépek világában – feltéve, hogy a férfiak hagyják.
Van ugyanis néhány mini-Tarzan, aki képtelen elnézni a nők tudását, és gyakran ököllel, hangoskodással védekezik ellenük. Így nem is csoda, hogy gyerekkorban az agresszív reakciók, a bepisilés, az írásban és az olvasásban elÕforduló zavarok inkább a fiúk problémái. Bár kétségkívül fontos számukra, hogy állandóan a kis Jane-ekkel foglalkozzanak, azért nekik is meg kell kapniuk azokat a tanácsokat, amelyek segítségével nagyszerÛ férfiakká válhatnak.
Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és friss infókért!
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
