A pszi kutatás ismeretei azt sejtetik, hogy sorsunkat lelki elvárásaink programozzák, automatikusan befolyásolva környezetünk minket érintő eseményeit.
A karma és a pszi
Az írás előző részében megtudhattuk, hogy pszi képességeink folyamatosan működnek. Gondoljunk bele, hogy az érzékszerveken túli észlelések által olyan információk birtokában vagyunk, amelyeket egyfajta GPS-ként használhatnánk, csakhogy említett módon a helyes útbaigazítást nem mindig halljuk meg, vagy éppen ellene fordulunk. A telepátia, a táv- és jövőérzékelés képessége elméletileg képessé tehet arra, hogy jókor legyünk jó helyen, negatív lelkiállapotban viszont ahhoz is öntudatlan támpontként használhatjuk, hogy rosszkor legyünk rossz helyen. Sorsunk útjait azonban nemcsak „választani”, de befolyásolni is tudjuk, szó szerint és titkos kényünk szerint alakítva benne az azokat megalapozó véletleneket. Ez a pszi képesség minden véletlenfolyamatra hat, annak komplexitásától függetlenül, megint csak a valós érzéseinktől függően fejtve ki hatását.
Mindezek mögött ne egy rejtett logikai tervezést képzeljünk, egyszerűbb és helyesebb a tudat és a valóság közötti olyan megmagyarázhatatlan szinkronicitásként gondolni rá, ahol a belső és a külső világ történései egybeesnek. Nagyban bonyolítja az ilyen történések racionális modellezését, hogy egy bizonyos eseményhez számtalan ember folyamatosan változó elvárása kötődik, továbbá az is, hogy az egyéni lelki tartalmakon kívül, a tudat kollektív dimenzióinak is elvárása fűződhet. Miután azonban az emberi képzelet képtelen a magasabb dimenziókat saját valóságukban megjeleníteni, helyesebb inkább a saját döntési lehetőségeinket megvizsgálni.
Elengedés, elfogadás, újratervezés
A valóság eseményeinek valódi okait leggyakrabban pszichénk „önvédelmi” reakciói, vagyis projekciói és racionalizációi függönyözik el előlünk, amelyek be nem vallott célja a helytelen döntéseink saját magunk számára való elfogadhatóvá tétele. Belső sugallatainkra hallgatni nem könnyű, nem csak azért, mert elnyomják őket gondolataink zajai, hanem azért is, mert a lelkiismeret szerinti döntések és változtatások többnyire elengedéseket és erőkifejtéseket kívánnak. A racionalizáció tehát – vagyis az, hogy logikusnak tűnő, ám helytelen magyarázatokat találunk és látunk okként egy jelenség mögött –, lelki gyengeségeink kiszolgálására nagyon is alkalmas, így konzerválva helytelen szokásokat a hozzájuk kapcsolódó negatív hatású cselekvésekkel egyetemben.
Lelkünk mélyebb szintjei mindemellett így is kifejtik hatásukat pszichénk egészére, változtatások híján azonban ez csak azokat a feszültségeket erősíti, amelyek újabb önbüntető eseményeket generálnak a sorsunkban, egyben mintegy tükrét nyújtva megoldatlanságainknak. Ha ehhez újfent hozzá vesszük az emberi sorsok kereszteződéseit és egymás számára közvetített üzeneteit, körvonalazódni kezd a karma egy lehetséges pszichofizikai mechanizmusa, amit a reinkarnáció lehetőségei az egyszeri lét interakciói fölé emelnek és egyben az emberi fogalmakkal kifejezhetőn túlivá tesznek.
A kijárat – minden áttekinthetetlenség ellenére – így is mindig nyitva áll, kilépni a múltbeli tettek és következmények összefonódó hálójából, bármikor lehet. Ehhez azonban az első lépés a helytelen döntések ismételgetésének, a fölösleges szenvedéseket okozó cselekvéseknek az elengedése kell, hogy legyen. Ehhez nem a bonyolult, hanem az egyszerű utak vezetnek, amelyek – ha bármilyen nehezek is –, lelkünk felszabadulásához vezetnek. Az iránytűt – az égi GPS-t – hozzá lelkiismeretünk adja, ami az érzelmi rövidzárlatok felszámolásával egyszerű és szeretetteli bölcsességgel mutatja az utat a folyamatosan változó körülmények között is.
Ha elengedni képesek vagyunk, akkor elfogadni is, a sorrend többnyire nem igen cserélhető fel. Sorsunk útvonalait újratervezni bármikor lehet, a végső célt nyilván sokféleképpen közelíthetjük meg, ám a karma tanítása csak addig működik, amíg tanulni kell, így ahogy okafogyottá válik a tanító tapasztalás, tudatunk minden értelemben szabaddá válhat. Addig pedig nem árt rádöbbenni, hogy az ébredés hosszú tükörlabirintusában csak magunkat látjuk viszont, minden szenvedés mellett egy türelmes játék játékosaként, akit sohasem fenyegetnek végső végzetek.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató
www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
