Naponta használjuk azokat a mozdulatokat, amelyek bár jelentéktelennek tűnnek, mégis mást és mást mondanak a világ különböző pontjairól származó embereknek. Néha akár az ellenkezőjét annak, amit közölni szeretnél.
A különböző nonverbális jelek, gesztusok, arckifejezések, a kommunikáció kezdeményezése és lezárása akár konfliktushoz is vezethet, ha nem tudod, ki hogyan fogja értelmezni azokat saját szokásaik alapján. Érdemes tisztában lenni az árnyalatnyi különbségekkel is, mielőtt az ember utazik, vagy multikulturális környezetbe kerül például munkája révén. A nonverbális kommunikáció formái – Gesztusok (testtartás, bólogatás stb.) – Nézés és szemkontaktus – Megjelenés (méret, illatok, haj stb.) – Érintés (kézfogás, kar érintése) – Közelség és a személyes térrel való bánás
Szemkontaktus
Állandó Dél-Európában és a Közel-Keleten erős érdeklődést mutat és a kommunikáció iránti vágyat. Az Egyesült Államokban, ha valakinek folyamatosan a szemébe nézel, könnyen veheti ellenséges vagy agresszív viselkedésnek a részedről, esetleg megijed, hogy hipnotizálni akarod. Egyébként elfogadott, és tanítják is, mint sikeres minta. Mérsékelt Észak-Európában és a briteknél ez az elfogadott viselkedés, így érdeklődőnek, de elég visszafogottnak tartanak (náluk ez a helyes hozzáállás). Dél-Európában és az USA-ban már az érdeklődés hiányának veszik, unalmat sugároz, vagy azt, hogy másra figyelsz a beszélgetőpartner helyett. Hiányzik Amerikában és Európában ez az intelligencia hiányára is utalhat, de mindkét kultúrában úgy tartják, hogy aki nem néz a szemedbe, az titkol valamit, nem őszinte, fél, vagy szégyell valamit. A Távol-Keleten, India bizonyos részein és a bennszülött amerikaiak esetében is pont az ellentéte igaz: ha tiszteletet szeretnél kifejezni, nem szabad az illető szemébe nézned. Ezzel mutatod behódolásod és hogy mennyire nagyra becsülöd az illetőt. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
