Calvin Coolidge gondolata arra emlékeztet, hogy a világ terheit nem kell egyetlen nap alatt magunkra vennünk. A valódi változás sokszor nem a nagy tettekben, hanem a mindennapi apró lépésekben rejlik.
„Nem tehetünk meg mindent egyszerre, de tehetünk valamit egyszerre”
Calvin Coolidge – 1872–1933 – az Amerikai Egyesült Államok 30. elnöke
Az emberiség történelmét nemcsak a háborúk, forradalmak vagy nagy felfedezések alakítják, hanem azok a gondolatok és bölcsességek is, amelyeket kiemelkedő államférfiak hagynak hátra. Egy elnök, miniszterelnök vagy király nemcsak döntéseivel, hanem szavaival is képes nemzedékekre hatni.
Az igazán nagy vezetők felismerik, hogy a hatalom mulandó, de a kimondott és leírt gondolat maradandó értékké válhat. Ezért is fontos, hogy ne csupán tetteikre, hanem szavaikra is figyeljünk: mert ezekből a mondatokból nemcsak a kor szelleme tükröződik vissza, hanem olyan időtálló tanulságok, amelyek ma is irányt mutatnak a későbbi nemzedékek számára, lényük a mindennapokban is megszívlelendő tanácsokban él tovább.
Nem kell mindent egyszerre megoldanunk
Az idézet visszafogott, egyszerű és józan bölcsesség. Amikor az ember szembesül a világ nagyságával, a feladatok sokaságával, gyakran bénító érzés keríti hatalmába: hogyan tudnám én, egyedül, megváltoztatni az egészet? Az idézet azonban emlékeztet: nem kell mindent egyszerre megoldanunk. A tökéletesség vagy a „minden” terhe helyett a figyelmünket arra kell irányítanunk, amit itt és most képesek vagyunk megtenni.
Ez a gondolat felszabadító. Nem követel lehetetlent, csak egy apró lépést. Egyetlen kedves szó, egy pohár víz megivása a testünkért, egy kis rendrakás a környezetünkben, egy figyelmes hallgatás egy barát felé – ezek nem váltják meg a világot, de megváltoztatják a pillanatot. És minden pillanat, amelyben jót teszünk, hozzáadódik más pillanatokhoz, és végül megszokássá, változássá, átalakulássá lesz.
A mai világban, ahol minden gyors és túlterhelt, könnyen beleesünk abba a hibába, hogy egyszerre akarunk sokat. Elfelejtjük, hogy az idő nem az ellenségünk, hanem a szövetségesünk lehet. Ha minden nap egy kicsit teszünk – tanulunk egy új szót, elültetünk egy növényt, odafigyelünk az egészségünkre –, akkor hosszú távon sokkal többet érünk el, mintha egyetlen ugrással próbálnánk átugrani az egész folyót.
A kulcs a cselekvő hit, a mértékletesség, a kitartás, a fokozatosság és a tudatosság
Minden tettünk, bármilyen kicsi, hullámot kelt, mint amikor kavicsot dobunk a tóba. Az apró cselekedetek így sokszor messzebbre hatnak, mint gondolnánk.
Ez az idézet arra hív, hogy ne várjunk a „tökéletes időpontra” vagy a „megfelelő körülményekre”. Nincs olyan! Mindig lesz valami akadály. De mindig van valami, amit most azonnal megtehetünk. Nem kell nagy dolognak lennie. Elég, ha csak egy kicsi lépés az, amit meg tudunk tenni.
Ha így élünk, akkor nemcsak a világ felé leszünk hasznosabbak, hanem önmagunk felé is kedvesebbek. Nem szorítjuk magunkat a „mindent most” kényszerébe, hanem békével tudjuk mondani: „Megtettem, amit ma tudtam. Holnap tovább lépek.”
És így, napról napra, tettből tettbe – épül fel az az élet, amelyben valóban teljesnek, boldognak érezhetjük magunkat.
Ezek is érdekelhetnek