Kineziológia: a test üzenetei

Aki testi-lelki problémáival természetgyógyászhoz vagy bármilyen hiteles alternatív gyógyítóhoz fordul, azt sok érdekes felfedezés, sőt szembesülés várhatja ezen az úton. Állítólag nem létezik az ember saját lelkiállapotától, gondolkodásbeli hozzáállásától független betegség, s ezért gyakorlatilag kikerülhetetlen, hogy a páciens mélyebbre tekintsen saját lelke, gondolatvilága zeg-zugaiba. Ha önmaga nem is, bizonyos módszerek képesek felszínre hozni a betegséget, lelki kibillenést okozó belső tényezőket, amelyekre egyedül nem könnyű rátalálni.

Testünk apró rezdülései

A modern természetgyógyászat egyre népszerűbb ága, a kineziológia éppen ezt teszi. Úgy tűnik, nincs benne semmi megfoghatatlan misztikum. Sőt nagyon is megfogható, hiszen a kineziológus egyszerűen megfogja páciense karját, és figyeli az ott érzékelhető finom izomtónusokat. Közben folyik a beszélgetés a különböző problémáról, vágyakról, félelmekről, s ha netán kicsit mellé is beszél a kedves páciens, a test apró rezdülései, tudattalan jelzései sok mindent elárulnak a szakavatott kineziológusnak. A krimikben néha felbukkanó hazugságvizsgáló szerkezet is nagyjából ezen az elven működik: a különböző válaszok nyomán keletkező stresszt méri a testben. Azt azonban erős túlzás lenne állítani, hogy a kineziológia hazugságvizsgáló módszer. Mert ugye van a direkt hazugság, s van olyan önámítás, tévhit, amivel a panaszos sincs tisztában. A kineziológia nemcsak feltárja az okokat, hanem a tudat működését zavaró blokkok oldásához is sokoldalú eszköztárral rendelkezik. Az igazi kineziológus szerencsére azt is képes megállapítani, hogy a páciens lelkileg érett-e szembesülni az adott problémával, képes-e a valódi okok meglátására. Ha a test válasza igen, akkor nyitott az út a gyógyulás vagy bizonyos élethelyzet megoldása felé.

Túlsúlyban a nők

– A kineziológiának az a legnagyobb értéke – mondja Baghy Bátor Teréz, a Terezium természetgyógyászati műhely alapítója -, hogy meg tudja találni, van-e a páciensben valódi motiváció ahhoz, amit szeretne vagy sem. Mert ha nincs, hiába a sok görcsölés, önsanyargatás, drága kúra, a test úgysem engedelmeskedik. Bármit állít valaki, amivel azonosul a hitrendszerében, azt mi, kineziológusok teszteléssel, az izmok tónusának, feszültségének kitapintásával ellenőrizzük. S ily módon kiderül, hogy az állítás csak a páciens hitrendszerében létezik, vagy tényleg nagyon mélyről jövő, valódi kívánság és óhaj. Például nagyon sok, túlsúllyal küszködő nő jön hozzám, akik nap mint nap látják a reklámokban a karcsú, vékony nőket és persze hogy hozzájuk szeretnének hasonlítani. Pedig a kezelés során az izomteszt sokszor azt mutatja, hogy a probléma egészen máshol van. A túlsúly nem szimplán azért alakul ki, mert sokat eszünk, hanem mert valami lelki zavar van a háttérben. Leginkább éppen az önelfogadás, az önmegvalósítás hiánya. Azt hiszem, bevallhatjuk őszintén, hogy az asszonyok többsége nem azért szeretne lefogyni vagy ilyen-olyan lenni, mert feltétlenül azzal a képpel tud azonosulni, hanem mert úgy érzi, a külvilág mást vár tőle. Másnak kell lennie, és ennek az elvárásnak valahogy meg kell felelnie. A közös munka során éppen azon dolgozunk, hogy ne az elvárás, hanem a valódi elfogadás segítsen és motiváljon. Hogy sikerüljön túllépni mások elvárásain, a mai kultúra által sugallt hamis ideálokon, és merjünk önmagunk lenni. A kineziológia eszköztára sokat tud segíteni abban, hogy ki-ki megismerhesse önmagát, valódi vágyait és képességeit. Megismerhesse és feloldhassa azt a nem kevés viselkedési mintát, berögzültséget, amit genetikusan az ősöktől hozott, vagy társadalmi, szülői hatásra vett fel, és ami miatt ott tart, ahol tart.

Kiteljesedés másként

Hogy mindez érthetőbb legyen, elmondom egyik esetemet. Egy hölgy azzal keresett meg, hogy az élete a viszonylagos családi harmónia ellenére is túlságosan sivár. Panaszkodott, hogy mit is kezdhetne az ő alkatával ebben a világban, ahol mindenhova a csinos, szép nőket keresik. A kezelés során természetesen ráteszteltünk, valóban ez-e a fókuszprobléma. A teste azt jelezte: nem! Sokkal inkább az önelfogadás hiánya. Az oldás során egészen ötéves koráig kellett visszamenni az időben. Az apukája éppen akkor hagyta ott a családot egy fiatal, csinos nő miatt. Korábban a mamája veszélyeztetett terhesként komoly áldozatokat hozott, hogy ő megszülethessen. Alaposan elhízott, és a gyereke miatt jóformán arról is lemondott, hogy nő legyen. Azt gondolhatnánk, hogy a gyerekben ebből az időszakból csak fájdalmas emlék maradt meg, de a teszt kimutatta, hogy anyja hatására benne akkor kódolódott az a tévhit, miszerint vagy a családot, vagy pedig a nőiséget és az egyéni ambíciókat lehet választani. A kettő együtt nem lehetséges, hiszen a mamája sem azt tette. Érdekes, hogy a történetben szereplő hölgy éppen annyi idősen hízott el, ahány évesen a mamája átélte ezt a krízist. Ez a nő ott a kezelésen maga rájött, hogy valahol ő is lemondott a saját boldogságáról. Ugyanakkor a kineziológia nem éri be azzal, hogy feltárja az okokat. Rengeteg mindenre jövünk rá, aztán nincs erőnk a továbblépéshez. De ő az első oldás után már feldobva jött vissza, és lelkesen mesélte, hogy egyik régi barátnőjével vállalkozásba fogott. Nem sokkal korábban még azt mondta magáról: „Olyan üres vagyok, mint egy nagy hordó.” Most egyszerűen szárnyakat kapott attól, hogy valami végre „betölti” az életét. Csak mellékesen jegyezte meg: „És annyi mindent intéztem, annyifelé futkostam, hogy egy hét alatt három kiló is lement.” Számos esetben a második-harmadik kezelésre már el is felejtik, hogy mi volt az a vélt probléma, amivel eredetileg hozzám jöttek. Már új dolgokra koncentrálhatunk, és én ezt tartom igazán csodának! Nem szükséges hónapokig vesézni semmit sem, hiszen az oldás oda talál, ahova kell, és a felismerés össze tud kapcsolódni a cselekvéssel. A példának hozott problémánál maradva, a legtöbb esetben azért marad a túlsúly, mert a felismeréshez nem tud cselekvő hozzáállás társulni.

Elfogadás

Úgy gondolom, hogy mindannyian valamiféle küldetéssel, céllal születtünk meg. Lehet, hogy csak azért, hogy gyönyörködjünk ebben a világban, vagy hogy megtapasztaljuk akár a legmélyebb fájdalmakat. Bizonyos szempontból mindegy. De ha megéljük azt, amiért itt vagyunk, akkor nincs miért túlnőni a normális testi határainkon. Ha pedig nem, akkor az örökké marni fog belülről, nyugtalanít, és tévútra, betegségbe hajszol. Mert amit nem viszünk ki magunkból a világba, azt valamilyen formában megnyilvánítja a test. A testünk ilyenformán is üzeneteket küld felénk. Ha nem vagyok hajlandó tudomásul venni például azt, hogy több vagyok, többet akarok és nagyobb vagyok annál, mint amilyennek tartom magamat, akkor majd a test elkezd ehhez duzzadni. Ha azonban elfogadom magamat, akkor a saját testem határait is könnyebben „meghúzhatom”. Ezt pozitív példával is bizonyíthatom. Ha azt mondom magamról, hogy nőiesen telt vagyok, akkor a telt kifejezés nagy valószínűséggel arról beszél, hogy sikerült kiteljesíteni magam valamiben. Az vagyok, aki lehetek, legalábbis már ezen dolgozom. Ha egy nő képes kiteljesíteni önmagát, akkor az ideális testhatárait is könnyen megtalálhatja. Azt, ahogyan ő a legjobban érzi magát a bőrében. Viszont ha ez a kiteljesedés hiányzik, akkor valaminek fel kell hívnia rá a figyelmet.  A kineziológia eszközrendszerét felhasználva érdemes ezekre a lelki szempontokra odafigyelni. Ahelyett, hogy olyan hamis ideálképeket bűvölnénk, amelyek nem a belső harmóniát, csak önbizalomhiányt növesztik. És hát, az is növeszt…