A félelem az egyik legerősebb és legalapvetőbb érzelem, amit az ember megtapasztalhat. Nemcsak a gondolatainkra hat, hanem az idegrendszerünkre, az energiaháztartásunkra és sok spirituális tanítás szerint arra is, hogy mit vonzunk be az életünkbe.
Amikor félünk, nemcsak pszichésen kerülünk rossz állapotba: megváltozik az auránk rezgése, és a külvilág valóságának reális érzékelése is torzul. A test, az idegrendszer és a tudat egyaránt egy alacsonyabb frekvenciájú működésbe lép, egyfajta túlélő üzemmódba kapcsol: „Harcolj vagy menekülj!”
A félelem mint rezgés – amikor az energiatér összehúzódik
A spirituális szemlélet szerint minden érzelemnek sajátos rezgése van. A szeretet tágítja és megnyitja az aurát, rezgésszintünket elemeli – a félelem ezzel szemben összehúzza az energiamezőnket. Ez a beszűkülés tudati, idegrendszeri szinten is érzékelhető. Amikor félelmet élünk át, az agy veszélyt érzékel, és stresszhormonokat kezd el termelni. A szívverés felgyorsul, a légzés felületessé válik, az izmok megfeszülnek – ez a test ősi túlélő reakciója.

Spirituálisan azonban ez az állapot nem védelmet jelent, hanem inkább sebezhetőséget. Amikor tartósan félelemben élünk, a rezgésszintünk rendkívül alacsonnyá válik, és elveszítjük a belső stabilitásunkat.
A félelem és a vonzás törvénye: azt erősítjük, amire hangolódunk
A vonzás törvényének alapelve szerint az ember nem azt vonzza, amit be szeretne hívni az életébe, hanem azokat a dolgokat, amilyen rezgéstartományban ő maga működik.
A félelem állapotában a tudat a hiányra, veszélyre és bizonytalanságra fókuszál, és ez idegrendszeri szinten is igazolható: az agy folyamatosan a fenyegetést keresi, és a valóságot is ezen a szűrőn keresztül érzékeli.
Spirituális értelemben ez azt jelenti, hogy az ember könnyebben kapcsolódik olyan helyzetekhez, személyekhez vagy energiákhoz, amelyek ezt az állapotot tükrözik vissza.Nem azért történhetnek negatív dolgok, mert a sors „megbüntet” bennünket, hanem mert alacsony rezgés az alacsonnyal kerül automatikusan összhangba.
Egyes spirituális nézőpontok szerint a tartós félelem olyan rezgésállapotot hozhat létre, amely vonzza a negatív entitásokat és érzelmeket. A félelem ugyanis eltávolít minket a saját belső erőnktől.
A félelemkeltő tartalmak hatása – amikor észrevétlenül csökkentjük a saját rezgésszintünket
A mai világban naponta kerülünk kapcsolatba félelmet kiváltó ingerekkel: horrorfilmekkel, erőszakos jelenetekkel, nyugtalanító hírekkel. Az is megfigyelhető, hogy az ingerküszöbünk folyamatosan nő, egyre „durvább” események szükségesek ahhoz, hogy megrettenjünk – ugyanakkor a tudatalatti akkor is rááll a félelem frekvenciájára, ha ez nem feltétlenül tudatosul bennünk.
Sokan a negatív rezgésszintű tartalmak nézését pusztán szórakozásnak tartják, de spirituális szempontból ezek az élmények mélyen befolyásolják az energiaháztartásunkat:
Amikor valaki félelmet él át – még akkor is, ha „csak egy film miatt” –, a teste és az idegrendszere nem tud különbséget tenni a valós és a képzelt veszély között.
A test stresszhormonokat kezd termelni, az auránk összehúzódik, és a tudat védekező állapotba kapcsol.
Ezért kiemelten fontos, hogy gondosan válasszuk meg, milyen hatásokat engedünk be a tudatunkba.
Nem kerülhetjük el a félelmet, de nem kell benne élnünk
Az emberi lét természetes része, hogy időnként félelmet élünk át. Váratlan helyzetek, veszteségek, bizonytalanság vagy nagy változások mind kiválthatják ezt az érzést.
Ne feledjük, hogy a félelem önmagában nem ellenség. Valójában egy ősi, ösztönös jelzőrendszer, amely figyelmeztet minket a veszélyre és védeni próbál bennünket. A probléma akkor kezdődik, amikor a félelem állandósult belső állapottá válik, és már nem egy pillanatnyi jelzésként funkcionál, hanem tartós rezgésszintcsökkenést hoz létre. Ilyenkor gyakorlatilag a félelem átalakul szorongássá, kishitűséggé, pesszimizmussá, áldozati szerepkörre és függőségekre való hajlammá.
Amíg a félelem csak egy pillanatnyi érzelmi állapot és fogalom, ezek már olyan tulajdonságok, melyek sorsformáló erővel is bírnak.
Ezért fontos, hogy tudatosan kerüljük a felesleges félelemkeltő hatásokat, és ne tápláljuk folyamatosan külső forrásokból ezt az állapotot.
A félelem feloldása: visszatérés a saját erőnkhöz
A félelem nem a gyengeség jele – egy tudatállapot, ami megváltozhat. Ebben segítségünkre lehet ez az egyszerű spirituális rituálé:
• Állj meg egy pillanatra.
Helyezd az egyik kezed a szívedre, a másikat az alhasadra.
• Hunyd be a szemed, és vegyél három lassú, mély lélegzetet.
Belégzés közben képzeld el, hogy tiszta, meleg fény áramlik a testedbe.
Kilégzés közben vizualizáld, hogy a félelem sötét, nehéz energiája távozik belőled, és feloldódik az univerzumban.
• Ezután csendben, vagy akár hangosan mondd ki:
„Biztonságban vagyok. Visszatértem a saját középpontomba és stabil erőterembe.”
Érezd, ahogy a tested megnyugszik.
A félelem csak addig az ellenségünk, amíg fel nem ismerjük, hogy elszakadtunk a saját erőnktől – de abban a pillanatban, amikor visszatérünk önmagunkhoz, a rezgésünk újra magasabb frekvenciákra kezd hangolódni.
Ezek is érdekelhetnek

