A karma és a párkapcsolat

A sors törvénye arra kényszeríti az embert, hogy tudatosan teljes felelősséget vállaljon az életéért, és gondoskodik róla, hogy mindaddig szembesüljön cselekedeteinek következményeivel, míg a saját maga által okozott problémákat fel nem oldja. Mindenki szabadon döntheti el, mit akar vetni, ám aratni azt lesz kénytelen, amit elvetett. Az okok és okozatok láncolata nem a születéssel kezdődik, és nem is ér véget a halállal, hanem összeköti az egyes inkarnációkat. A gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok bevésődnek a lelkünkbe. Itt vezetik karmikus számlánkat, amit egyik inkarnációból a másikba magunkkal viszünk. Hogy milyen emberek kerülnek elénk, milyen helyzetekbe keveredünk, milyen dolgokat kapunk vagy éppen veszítünk el, mindezeknek okát múltunkban kell keresnünk. Újra meg újra olyan körülmények közé születünk, amelyekre szükségünk van, míg ki nem egyenlítődik minden.

Ha valóban megértettük a sors törvényének működését, akkor minden kellemetlenséget hálás szívvel fogadunk, mert szellemi fejlődésünk útján nagyobb segítséget jelentenek, mint akármilyen dicséret. Többnyire észre sem vennénk, hogy helytelenül jártunk el, ha valamely fájdalmas tapasztalás nem tudatosítaná ezt bennünk. Mindaz, ami velünk történik, minket szolgál, és nekünk segít. Ezért minden úgy van jól, ahogy van. Minden megtanult lecke közelebb visz Igaz Valónk felismeréséhez, és az egységhez. Ha nem tanuljuk meg a leckét, a sors törvénye mindaddig elénk hozza, míg végül meg nem oldjuk. Ez a törvény azonban csak addig működik az ember életében, amíg saját akarata szerint cselekszik. Mihelyt hagyja, hogy kizárólag a teremtés akarata érvényesüljön benne, Igaz Valója nyilvánul meg, és megszabadul a végzettől. Bárki bármely pillanatban megszabadulhat a karmától, mihelyt saját akaratát egyesíti az isteni akarattal.

A karma és a párkapcsolat

Hiába foglalkozunk behatóan a spirituális dolgokkal, ha az így nyert felismeréseket a gyakorlatban nem éljük meg. Ebben egy másik „tanár” nyújthat nekünk segítséget, akit a karma küld nekünk: a partnerünk! Törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozunk. Ez a találkozás azért jön létre, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyünk. A párkapcsolat értelme mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban. Az első lépésünk az egység felé a másik emberrel való kapcsolat. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével kényelmes életet éljünk. Sőt, éppen a hozzánk legszorosabban kötődő lélek jelenti számunkra a legnagyobb kihívást, és egyben a legnagyobb segítséget. Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak a „számlájukat tudják egymással rendezni”, hanem lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre. Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, „egészséges” lény között jöhet létre. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel. A partnerkapcsolat pedig értelmét veszíti, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni.

Beavatás

A kozmikus törvények mind azt szolgálják, hogy az ember a tökéletesedés útján járjon. A beavatás, azaz az egységbe való beolvadás döntő lépés a tökéletes transzformáció felé. Az új tudat teljesen új életkörülményeket is jelent. Ennek kialakulása során különféle „próbákon” kell keresztülmennünk. A „földpróba” során azt kell bizonyítani, hogy az ember megtanult az anyaggal, a pénzzel optimálisan bánni, a „vízpróba” pedig arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatában megőrizze józanságát, és a szíve nyitva álljon. A „levegőpróba” ellenőrzi, hogy rendben vannak-e a gondolatok, tudjuk-e fegyelmezni őket, ki tudjuk-e tágítani tudatunkat. A „tűzpróba” az akaraterőt fejleszti, és arra kényszerít, hogy egyesítsük az individuális akaratot a központi akarattal, a „legyen meg a te akaratod!” elvével. A beavatási próbatételek közé tartozik az is, hogy élvezzük minden egyes lépésünket, amelyet a célhoz vezető úton teszünk. Közben teljesítsünk be minden pillanatot, így élünk az „itt és most”-ban. A beavatott vágyak nélkül boldog, semmit nem vár el, és semmit nem utasít vissza, amit az élet kínál. Minthogy semmit nem birtokol, nem is tud elveszíteni semmit. Az élet olyan, mint egy film. A legtöbb ember úgy játssza el a szerepét, hogy észre sem veszi, hogy csupán egy filmről van szó. És csak nagyon kevesen állnak a vetítőgép mögött, és rendezik a filmet. Az igazi életet pedig csak az az ember éli, aki a kamera mögött áll. Ebben a filmben mi magunk vagyunk a forgatókönyvírók, a rendezők, mi játsszuk a főszerepet, mi vagyunk a nézők, sőt a mozi társtulajdonosai is. Ha nem élvezzük a filmet, változtassuk meg a forgatókönyvet, és játsszunk el egy másik szerepet! Felhasznált irodalom: Kurt Tepperwein – A szellemi törvények Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!