Szerelem parancsra?!

A szüleim jómódú vállalkozók voltak, mindig luxusban éltünk. Apámat alig láttam, neki az üzlet volt az élete. Anyám állandóan partikat adott, utaztatta apu vendégeit, rám már nem nagyon maradt ideje. Szerettek ők a maguk módján, de elvárták, hogy ne okozzak nehézséget az életükben. Cserébe megkaptam mindent, amiről a kortársaim még álmodni sem mertek. A diplomám megszerzése előtt nem sokkal az egyik kerti partin, apám üzletfelei között feltűnt egy jóképű férfi, Csaba. Idősebb volt nálam néhány évvel, és nem is volt igazából az esetem, mégis megbabonázva figyeltem egész este. Élveztem, ahogyan mesélt, szórakoztató volt, remek társasági ember. Amikor randevúra hívott, meglepődtem, de kis gondolkodás után igent mondtam.

Megszervezett randi

Apám, miután az utolsó vendég is elment, annyit mondott: – Csak okosan! Csabával komoly terveim vannak… Nem akartam vitatkozni, inkább hallgattam, de elment a kedvem a randitól. Csaba mintha megérezte volna, másnap délután felhívott. – Ugye, nem felejtetted el a ma estét? Kilencre érted megyek! – Nem tudom, jó ötlet-e ez a találkozás… – feleltem halkan. – Micsoda buta gondolat! Persze hogy jó ötlet. Hidd el, nagyon jól fogjuk magunkat érezni! Nem lesz ott az a sok fontos ember, csak mi ketten… Érzem, hogy remek páros leszünk, legalább az esélyt add meg nekünk!

Mit tehettem volna? Természetesen elmentem, és nem bántam meg. Csaba lehengerlő stílusban intézett mindent: az étteremben már vártak bennünket, ő rendelte meg az ételeket és az italokat. – Nem szereted a bort? Olyan nincs! Majd én megmutatom neked, melyiket kóstold meg! – mondta kedvesen, de ellentmondást nem tűrve. Amikor meghallotta, hogy másnap vizsgám lesz, azonnal hazaindultunk. – Pihenned kell – mondta. – Lesz még rengeteg időnk egymásra. – Könnyű puszit adott az arcomra, amikor kiszálltam a kocsiból. – Holnap várlak az egyetem előtt – mondta, és én boldogan futottam be a házba. A vizsgám remekül sikerült és csodálatos napot töltöttünk együtt Csabával. A nap végére már fülig szerelmes voltam. Két hónap múlva lediplomáztam. – Mostantól új élet kezdődik – súgta Csaba a tiszteletemre rendezett buli után. – Most végre van időd rám, az enyém leszel teljesen – nevetett. – Hogy érted ezt? – kérdeztem. – Úgy, ahogy mondom. Szeretném, ha feleségül jönnél hozzám. Apáddal már beindult a közös üzlet, jó lesz, ha családon belül marad minden, nem? Olvasd tovább a történetet >>>