Kunyhó, ahol valóban hazaérsz

A csendkunyhó, vagyis izzasztókunyhó az elvonulás, a transz, a meditáció egyik ősi formája. Az észak-amerikai indiánok találták ki, hogy így tisztítsák meg testüket-lelküket. A kunyhó voltaképpen a szauna őse, de mégis sokkal több annál. A kunyhót hajlékony ágakból építették, majd takarókkal, zsákokkal fedték le szinte légmentesen. A belső tér közepébe gödröt ástak, abba izzó köveket hordtak, majd locsolni kezdték a köveket, hogy az így keletkezett forró pára megtöltse a teret. A föld, víz, tűz és levegő őselemei felfokozottan vannak jelen a megszentelt térben. 

Egy kis transz

A hőség, a sötét, a zsúfoltság, a magas páratelítettség fura hatással van az emberre, úgy is mondhatjuk, másik tudatállapotba, transzba kerül. A transz hatására összeomlanak személyiségünk ellenálló, gátló elemei, és megnyílik a tudat. A kunyhóban lévők egységet éreznek önmagukkal, a társaikkal, a természettel, választ kapnak az élet nagy kérdéseire.

A lényeg a forróság és a meghitt együttlét

Az izzasztó kunyhónak sokféle variációja van. Akad, amelyikben énekelnek, zenélnek közben, akad, amelyben a sámán a békét jelképező pipát adja körbe. János a saját kertjében épített egy kunyhót, amelyben vaskályha pótolja a gödröt és a köveket.  Rendszeresen szervez elvonulásokat, kunyhózásokat, amelyről szívesen mesél. Az alábbiakban az ő beszámolóját olvashatod.

János kunyhója

„…Megpróbálom leírni azt az érzést, azt a folyamatot, amit a kunyhóban megélek. Remélem, ezzel fellelkesítelek, ha eddig hezitáltál. Képzeld el azt, hogy megérkezel egy egyszerű, csendes falusi környezetbe, ahol azért van csend, mert az emberek nyugodtak, nem rohangálnak, mint a mérgezett egér, nincs stressz. Pusztán a helyből nyugalom árad. Bejössz az udvarunkra, a házunkba, ami 154 éves. Ebben a házban nagyon jó energiák vannak, hála az őseimnek, akik közül kettő gyógyító asszony volt. Az ő energiájuk örökre feltöltötte a teret. Amikor ezt írom, az udvarunkon áll a hó, az utcán is, és most is esik. Tegnap jöttünk vissza Pestről, és ott nyoma sem volt már a hónak. Olyan szép az érintetlen tiszta hó látványa. Ez itt még ilyen. Most végigsétálsz egy kövekkel kirakott ösvényen, és a kerti kunyhóhoz érsz. Az ajtaja előtt leveszed a cipődet, kilépsz a fagyott járdára, pedig lehet, hogy mínusz 18 fok van, és ahogy kinyitod az ajtót, belépsz egy különleges erőtérbe. Ahogy az első levegőt beszívod, a kunyhó belsejében izzó füstölő illata csap meg. Az arcodat és a testedet megérinti a meleg, ami felforrósítja az aurádat. Csak meghajolva tudsz belépni, mert a kunyhó úgy készült, hogy kicsi az ajtaja, mint egy hobbit lakásnak, és a belmagassága is alacsony. Két-három gyertya fénye, és a vaskályhából kiszűrődő fény az, ami bevilágítja a teret. Megkeresed a helyed, és lehuppansz a padlóra, amin pokrócok vannak, hogy kényelmesen heverészhess. Nem kell félned, a padló is meleg, ugyanis a felfelé szálló meleg egy idő után a plafonról tükörként verődik vissza. Leveted hamar a ruhádat, és megérkezel.Megérkezel a tudatod legmélyére, egy nagyon mély emlékedbe, amit még nem is tudsz abban a szent pillanatban, hogy mennyire az. Eközben körötted ülnek a többiek, csak homályosan látni őket, a testük határai elválasztanak egymástól, mégis valahogy mindannyiukkal összetartozol. A vaskályha tetején fő a Mate, a gyógynövényekből készült tea. Mindenki kap a teából a segítőtől. Belekortyolsz, és azonnal átforrósodsz belülről is. Az idő kezd megszűnni körülötted. Kiválasztasz egy hangszert, amivel szívesen ismerkednél. Közben én elfújom a gyertyát, egyre nagyobb a sötét. Ettől hirtelen még mélyebbre zuhansz önmagadba, egyedül maradsz a benned lévő tartalommal. Megszólal a dob tompán, ütemesen, bekapcsolódik a csörgő, a csörgődob és más hangszerek. Egyszer csak azt veszed észre, hogy feloldódtál a zenében, eggyé váltál vele, te magad vagy a zene, a hangszer és a hallgató. Megérkeztél a belső csendbe, abba, ami az „Om”, az ősrobbanás, a KEZDET, amiből minden más keletkezett. Kortyolgatod a teát, kimész, megfürdesz a hóban, visszatérsz, hogy tovább énekelj velünk, izzadsz és boldog vagy, mert a zsigereidben is érzed, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy ott benned, belülről szeretve vagy nagyon-nagyon…”

Srí Bhagavan – indiai pap – néhány tanítása:

– Nincs te és nincs én, csak történések vannak. – Amikor az érzékelő, és az, amit érzékel, eggyé válik, az a megvilágosodás. Hogy látok, és hogy amit látok az ugyanaz. – A lényeg, hogy azonos légy önmagaddal. Ne akarj más lenni, vagy elhitetni másokkal, hogy más vagy. Amíg a kapcsolataidat játszmákra építed, egyedül vagy. – A fájdalommal nincs gond. A gond akkor van, ha megpróbálsz elmenekülni előle. – A probléma velünk az, hogy mi csupán szomorúságot és szenvedést szórunk szét, sugárzunk magunkból. Ezért haldoklik a Föld. Amikor majd örömöt és boldogságot tapasztalsz, csak örömöt és boldogságot leszel képes sugározni másoknak. – Csak egy test van. Ami az állatokkal történik a tengerekben, az történik velünk is, férfiakkal és nőkkel. Ami az erdőkkel történik, az történik a mi testünkben velünk, mivel a testünk, mint a fák, ugyanabból a földből vannak.

Mi az a deeksha?

A deeksha (ejtsd: diksa) szanszkrit szó, jelentése áldás az isteni energia átadásával. A deeksha hatására az érzékek felszabadulnak az elme korlátozó, gátló behatása alól. És amikor felszabadulnak, nem várt örömérzés és végtelen nyugalom száll meg. A Deeksha mozgalom 1966-ban, Sri Bhagavan és Sri Amma kezdeményezésére jött létre Indiában.  A mozgalomhoz a világ minden tájáról csatlakoznak emberek, mára több mint tizenöt millió követőjük van. A deeksha nem vallás, nem spirituális út és nem is hitrendszer. A képzés Indiában, egy speciális kolostorban zajlik, előbb egy tíz napos, majd egy huszonegy napos kurzuson kell részt venni ahhoz, hogy a beavatás megtörténjen, és hogy az illető, ahogy János is, megkapja a jogosítványt ahhoz, hogy dekshá-t adhasson. Forrás: www.samadhi.hu www.deeksha.com