Orion-csillagkép: őstörténetünk az égbolton

Nimródról azt tartja a krónika, hogy „nagy vadász vala az Úr előtt”, a világ első szakrális uralkodója, aki az égből kapta koronáját. Ő Hunor és Magor, azaz a hunok és a magyarok apja. A Nimród- vagy Orion-csillagkép három égi út találkozásánál található. A cselekvés útját szimbolizáló ekliptika Nimród kezénél ível, az égi egyenlítő, mely a kozmikus egyensúly jelképe, a Nimród-öv csillagainál halad át, míg a csillagkép a vállán tartja a Tejutat (az égi haza szimbólumaként). A hagyomány szerint a Tejútra való felemelkedéshez az ő segítsége (beavatása) kell.

Minőségi változás és beavatás

Orion, azaz Nimród felett a Tejúton a szkíta csodaszarvas szökell, mely a görög mitológiában kerűniai szarvasként jelenik meg, és Héraklésznek kell elfognia. A szarvas valójában Artemisz, a vadászistennő, akit a vadász kitartóan követ mindaddig, míg a szarvas gyönyörű leánnyá változik, és odaadja magát a hősnek. Ez a nász halált hoz, a földi élet véget ér, ám egy magasabb síkon újjászületik a lélek. Az Orion-csillagkép tehát a minőségi változás, a szintemelkedés lehetőségét szimbolizálja. A Tejúttal való kapcsolat pedig a legmagasabb, teremtő tudás elérésének az igényét jelenti. Paksi Zoltán asztrológus értelmezése szerint Nimród mind a felső, mind az alsó világban egyenlő mértékben jelen van, hiszen öve épp az égi egyenlítőn látható. Egyik kezében tartja íját, mellyel a Bikára (a csodaszarvasra) céloz, másik kezével pedig a Tejutat érinti. Ahogy a Nap elhalad a Bika csillagképe előtt, aranyló fényével jelképesen a termékenység állatává varázsolja, majd a szarvai közül kilépve a Tejútra ér, és itt megáll egy pillanatra, épp Nimród felett. Ekkor a Bika a sötétség állatává válik, hiszen a fény már nem tartózkodik benne. A terméketlen, lehúzó erők szimbólumává vált állatot Nimród lövi le. A Nap ekkor pontosan felette áll, mint aranyló korona, s a beavatás hősévé koronázza a földkerekség első királyát. Ez az égi jelenet jelképezi a belső beavató képességet, amikor az ember felfedezi önmagában a terméketlenné vált, lehúzó erőket. A Bikában (vagyis önmagában) az alantas, anyagias, hozzá nem méltó tulajdonságokat, helyzeteket és kapcsolatokat célozza meg és győzi le. Így indul el az önismereti útra befelé és felfelé, tehát „hazafelé”, hiszen lábával rálép a belső utat jelképező Eridanusz csillagképre. Hádésznek, az alvilág urának folyója az Eridanusz. Az alvilág a belső ösztönvilágunkat jeleníti meg, az ezen az úton való elindulás csak önlegyőzéssel, befelé figyeléssel, az egó meghaladásával, a vélt vagy valós sérelmek elengedésével érhető el. Önmagunk legyőzése szükséges tehát a Tejúton való felemelkedéséhez. Ez a győzelem kell ahhoz is, hogy a szellem (felső világ) és az ösztönök (alsó világ) területeit egyaránt ismerjük és uraljuk. A két „világot” az égi egyenlítőn látható három övcsillag köti össze. A csillagkép három csillagát a magyar néphagyomány a három szent királyunk (Szent István, Szent Imre, Szent László) után nevezte el.

Égi jelkép a Pilisben

A kutatók rájöttek, hogy az egyiptomi piramisok elrendezése, egymáshoz való viszonya, a Szfinx elhelyezkedése az Orion-csillagképet mintázza. Ennél is érdekesebb számunkra, hogy ugyanez a szakrális szimbólum a Pilisben is megtalálható. A „pilisi csillagkép” három fő hegyre épül: Árpádvár, Rám-hegy, Magas (Mágus) hegy. Ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése pontosan megegyezik a három nagy gizai piramiséval, és természetesen az Orion övével. Aradi Lajos Pilis-kutató az Orion rejtélye című könyv elolvasása után vette észre a Pilis térképét nézve, hogy a három említett hegy ugyanúgy helyezkedik el, mint a piramisok. Később műholdfotók és számítások alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Pilisben egyes kiemelt területek elhelyezkedése, a közöttük lévő távolságok nemcsak a piramisokkal, hanem az Orion csillagképpel is hasonlóságot mutatnak: a földi pontokat összekötve ugyanazt az ábrát kapjuk, ami az égbolton is látható.

Tulipán és Szent Korona

Az Orion-csillagkép másutt is felbukkan nálunk szakrális elemként. A tulipán-motívum például már a honfoglalók tárgyain is szerepelt, akárcsak a Szent István korából ránk maradt koronázó paláston. Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az égig érő fa, az életfa, azaz a Tejút jelképe. Ezen az égig érő fán játszódik a csodaszarvas-vadászat, melynek során a szarvas asszonnyá változik, üldözői felesége lesz, majd egy új, boldogabb világban új nép születik. A tulipán jelképe tehát az eljövendő dicsőséghez, a gyarapodáshoz kötődik. Ha a Szent Koronára pillantunk felülnézetből (ilyen perspektívából régen csak a koronázások alkalmával láthatták, és csakis a koronázást végző személyek), észrevehetjük, hogy bal oldalon a Napot, középen a Földet, jobb oldalon pedig a Holdat ábrázolja. A szimbolika tartalmazza a Teremtés geometriáját, a Tejút és az Orion-öv ábráit is. Az Orion-csillagkép Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban, ősszel hajnalban a keleti égbolton, kora tavasszal este a nyugati égbolton ragyognak a csillagai. Ha felhőtlen estéken megpillantjuk, jusson eszünkbe, hogy minden más csillagképnél szorosabb szálak fűznek minket az Égi Vadászhoz.