Az elengedés jutalma

A legrosszabb, ahogyan reagálhatunk egy ilyen szituációban az, hogy nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni a változást. Annyira tudunk ragaszkodni egy-egy dologhoz vagy személyhez, hogy amikor azt elveszítjük, úgy érezzük, semmink sem maradt. Ennek tipikus – és érthető – példája a saját lakás vagy ház. Egyre többen kényszerülnek arra, hogy eladják és kisebbre cseréljék otthonukat, netán albérletbe költözzenek. Bár megfordul az ember fejében, hogy ez lenne a logikus megoldás, mégis elhessegetik, érzelmi okokból. Hasonlóan megsemmisül az ember, ha hirtelen munka nélkül találja magát. Még ha nem is szerette annyira a munkahelyét, esetleg gondolkodott már a váltáson, egyszerűen attól a ténytől, hogy nem a saját döntése volt a távozás, egyből beindul az áldozat-mechanizmus. De beszélhetünk ugyanebben a körben egy kapcsolat megszűnéséről is: bár hús-vér emberekről van szó, ugyanígy reagál az, akit elhagynak, pedig vágyik a másikra. Alkalmatlannak, bénának érzi magát, és mindenféle negatív gondolatok szaladgálnak csak a fejében önmagáról.

Nem akarok pozitív lenni!

Ilyenkor hiába is próbálunk azzal vigasztalni valakit, hogy majd minden rendbe jön, vagy nézze pozitívan a dolgokat. Hacsak nem jött neki kapóra a megváltozott helyzet, beborítják a negatív gondolatok, ahonnan csak saját maga tudja kihámozni magát. Amúgy minden sokkhatás alábbhagy – legalább is kezelhető szintre jut – nagyjából egy hét alatt, addigra el tudunk kezdeni értelmesen is gondolkodni. Mindenből ki lehet jönni nyertesen Márti belefulladt az árfolyamváltozás miatt duplájára növekedett lakáshitelbe. Két gyereket nevel egyedül, és mindig saját lakásra vágyott, mert szerinte a gyerekek és a ő is akkor vannak biztonságban. Ehhez képest egy masszív havi fizetésnek megfelelő összeget törleszt havonta a banknak – a kedvezményes türelmi időszakban. A teljes cikket itt tudod elolvasni: http://www.nana.hu/test-es-lelek/lelkiugyek/az-elengedes-jutalma-45326.html