Az érzelmek ereje

Olyan társadalomban élünk, amely általában retteg az érzelmektől. A férfiak kifejezetten szégyellik érzéseiket, s ma, amikor a nők egyenjogúságra törekszenek, nemcsak a munkában veszik át a férfias tempót, hanem a magánéletben is. Az intuíciót a racionalitás jegyében ugyancsak elveti a mai ember. A negatív érzéseket pedig „illik elnyomni”, hiszen a spiritualitásra nyitottak úton-útfélen azt hallják: „legyél pozitív”.

„Amikor negatív érzésekkel – félelemmel, sértettséggel, szomorúsággal, fájdalommal, haraggal – találkozunk, kényelmetlenül érezzük magunkat. Azért nevezzük negatívnak, mert nem értjük és félünk tőlük – ad magyarázatot a jelenségre Shakti Gawain Az átalakulás útja című, magyarul is megjelent könyvében. – „Mindezek az érzések természetesek és fontosak, valamennyi értelmes funkciót tölt be az emberi létezésben. Visszautasítás és kerülés helyett inkább fel kellene őket fedeznünk és meg kellene találnunk az adományt, amit számunkra jelentenek.” Ma már egyre többen elfogadják és vallják, hogy „a gondolat hat a fizikai egészségre”. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az érzelmek épp úgy szerepet játszanak a jó közérzet kialakulásában.

Gondolatok és érzések

A gondolatok sokkal inkább tudatos elménkhez és akaratunkhoz tartoznak, míg érzéseink egy mélyebb, kevésbé racionális részünkben születnek. Bizonyos mértékben tudatosan megválaszthatjuk a gondolatainkat, de az érzelmekkel kapcsolatban csak egyetlen dologban dönthetünk: hogy miként bánunk velük. Ha valakit kirúgtak az állásából, választhat a között, hogy átadja magát a főnökével szemben érzett harag és bosszú érzésének, vagy arra összpontosít, hogy új munkát szerezzen. Ugyanakkor a harag és a félelem érzései jelen vannak a lelkében, függetlenül attól, hogy az utóbbit választja. Dönthet arról, hogy miként kezeli ezeket az érzelmeket, otthon ül depressziósan, vagy bemegy az irodába és kiabál a főnökével, illetve beszél a barátjával, vagy egy terapeutával az érzéseiről, aztán elindul munkát keresni. Tehát megteheti, hogy elnyomja az érzéseit, vagy azoknak megfelelően cselekszik, vagy feltárja és kifejezi, elfogadja őket. Kisgyermekként rengeteg érzéssel bírtunk. Szükségünk volt olyan emberekre, akik a megfelelő módon elismerték ezeket az érzéseket és válaszoltak rá. Gyermekként lényegében érzéseink igazolására volt szükségünk szüleink, tanáraink, a körülöttünk lévő világ részéről. Meg akartunk bizonyosodni arról, hogy jogunk van az érzéseinkhez, és azok nem helytelenek vagy rosszak. Éreznünk kellett, hogy mások képesek bennünket megérteni és együtt éreznek velünk. Csakhogy a legtöbb szülő már nem tudja, hogyan támogassa gyermekei érzéseit. Legtöbbször olyan üzeneteket közvetítenek, hogy az érzések helytelenek, nem megfelelőek.

A félelem természetes érzelem

„Semmi okod rá, hogy dühöngj!”, vagy „Nagy fiú vagy, nem sírhatsz!” vagy „Majd adok én rá okot, hogy sírj?” Ha gyerekként nem tanultuk meg, hogy a harag elfogadható érzés, a félelem is természetes, akkor hajlamosak leszünk arra, hogy a gyerekeinknek is ezt továbbítsuk útravalóként. A legtöbb embernek érzelmi gyógyulásra van szüksége. Meg kell tanulni elfogadni és megtapasztalni valamennyi érzésünket, és amikor eljön az ideje, közölni kell ezeket oly módon, hogy mások megértsék. Ha tagadtad vagy elnyomtad érzéseid nagy részét, szükséged van egy biztonságos helyre és egy tapasztalt vezetőre, hogy segítsen az érzések megértésében, átélésében és felszabadításában. Fontos, hogy tisztába kerülj az érzéseid mögött meghúzódó szükségleteiddel, és megtanuld hatékonyan kezelni ezeket. A legtöbb érzelmed hátterében alapvető szükségletek húzódnak meg, mint a szeretetre, elfogadásra, biztonságra és önbecsülésre való törekvés. Meg kell ismerned a lelkedben ott lakozó gyermeket, és meg kell tanulnod azzá a szerető szülővé válni, akire a belső gyermeknek szüksége van. Az érzelmek ugyanis fontos részét képezik annak az életerőnek, amely állandóan keresztüláramlik rajtad. Ha nem teszed lehetővé önmagad számára, hogy teljességében megéld az érzelmeidet, megállítod ennek az életerőnek a természetes áramlását. Az energia megreked fizikai testedben, és úgy marad évekig, vagy akár egész életedben, és fizikai fájdalomhoz, betegséghez vezet. Az elnyomott érzések nagyon sok szervi baj (elsősorban az infarktus, magas vérnyomás, illetve a rák) kiváltói lehetnek. Az érzelmek olyanok, mint az időjárás, ami mindig változik – néha borús, néha napos, időnként intenzív, máskor nyugodt és csöndes. Ha megpróbálsz érzelmeidnek ellenállni, vagy azokat kontrollálni, az olyan, mintha megpróbálnád az időjárást irányítani – felesleges és hiába való. Ugyanakkor, ha értékelni tudod az eső, a szél, a hó szépségét, épp úgy, mint a napfényt, a meleget, akkor szabadon élvezheted az élet teljességét. Ajánlott irodalom: Shakti Gawain: Az átalakulás útja