Boldogságcsapda (1.rész)

John Lennon írta: „Happyness in a warm gun”. Igen, a vadász számára a kilövés utáni forró puskacső jelenti a legnagyobb boldogságot, a hatalmat. De milyen áron? Egyáltalán boldogság ez? – teszi fel a kérdést Joshi Bharat egy most megjelent könyv ajánlójában. A könyv szerzője dr. Russ Harris, az ACT (az Acceptance and Commitment Therapy, magyarul Elfogadás és Elkötelezettség Terápiája) nemzetközi trénere. A Boldogságcsapda című, a közelmúltban magyarul is megjelent könyv szerzője szerint az empátia nélküli ember nem lehet boldog, maximum sikeres. A boldogság belülről fakad. És az embernek alkalmassá kell tennie önmagát a boldogságra. Az ACT alapelve, hogy megtanítsa az embereket a boldogságra. Módszereket tanít a hárító és elkerülő magatartás, valamint a fölösleges küszködés kiiktatására. De több a csapda, amely mind nehezebbé teszi, hogy az ember a boldogság közelébe kerüljön. Hihetetlenül sok a hamis boldogságot produkáló eszköz és cél. Napjainkban a kényelmet és az érzékelés ízfokozói dzsungelét fejlesztettük ki, remélve a boldogságot. És mi az eredmény? Már az alig gügyögő gyerek is úgy gondolja, akkor teljes az élete, ha majd autója, mobiltelefonja, szuper 3D televíziója lesz. A tizenévesek arra a kérdésre, „Mi az életcélod? Mi tenne boldoggá?” – a házi dolgozatban azt írják: celeb szeretnék lenni. Médiasztár? Gazdag? világutazó? Hol van már az a kor, amikor egyenruhában, iskolaköpenyben élték le az életük 8-12 évét. Egymást lesik, kinek van jobb cucca. És boldogtalanok, ha a saját cipőjük, ruhájuk, mobiltelefonjuk nem annyira menő. A divat hamis csillogására vágynak, és a millió kütyüre, ami megfojt és megfoszt annak a reményétől is, hogy valaha szabad és boldog emberek lehetnek. Pedig rajtunk múlik, hogy a tárgyak használnak-e minket vagy mi őket. Minden a helyes arányon múlik. Gondolkodni kell, hogy megtanuljuk a lényegest a lényegtelentől különválasztani. Azt mondják a keleti mesterek: „Az ember legtöbbször nem a hegyekben, hanem a vakondtúrásban botlik meg.” Joshi Bharat szerint az álcélok és kényelmi kütyük a mai ember vakondtúrásai, persze, ha csak felhalmozza őket. Ha viszont megtanul velük ésszerűen bánni, akkor plusz idővel ajándékozza meg magát. Idővel, amit önmagára fordíthat. Veszélyek és kétségek A primitív emberi tudat első számú prioritása a figyelem volt. Figyelni mindenre, ami potenciálisan veszélyes lehet. A primitív tudat mottója: „Ne hagyd, hogy megöljenek!” – őseink annál tovább élhettek, annál több gyermekük lehetett, minél inkább képesek voltak rá, hogy előre lássák és elkerüljék a veszélyeket. A százezer éves evolúció után ma az emberi tudat még mindig állandó lesben áll: most nem a kardfogú tigrisek fenyegetik, hanem a létbizonytalanság, a halálos betegségek, félelem, hogy elutasítanak, hogy nevetségessé válunk, hogy megbírságolnak gyorshajtásért. Rengeteg bennünk a kétség és az aggodalom. Olyan dolgok miatt szorongunk, amelyek valószínűleg soha nem történnek meg velünk. Őseink korában a túléléshez egy másik tényező is nélkülözhetetlen volt: az, hogy egy csoporthoz tartozzanak. És itt már olyan kérdések merülnek fel, ami az összehasonlítgatásból fakad. Hogy szeretnek-e vagy sem? Elfogadnak-e, vagy elutasítanak? Nem csoda, hogy mindig arra törekszünk, hogy megpróbáljunk igazodni a többiekhez, fejlődünk vagy visszafejlődünk, ahogy a csapat kívánja. A mai újságok, tévéműsorok azonban tele vannak olyan személyiségekkel, akik okosabbak, vonzóbbak, híresebbek, sikeresebbek, befolyásosabbak, mint mi. Őket látva máris alacsonyabb rendűnek érezzük magunkat, és elégedetlenek leszünk az életünkkel. A Dalai Láma azt mondta: Az élet értelme a boldogság keresése. De mi az a boldogság? A „boldog” szónak két nagyon eltérő jelentése van. A mindennapi jelentése: Jól érzed magad. Élvezetet, örömet, hálát érzel. Mindannyian élvezzük ezeket az érzelmeket, nem csoda, hogy ezekre törekszünk. A többi érzéshez hasonlóan azonban a boldogság sem tartós. Bármilyen konokul igyekszik valaki megtartani, kicsúszik a kezéből. Minél inkább törekszik valaki a „jólét” elérésére, annál valószínűbb, hogy kialakul benne a szorongás vagy a depresszió. A szó másik, jóval kevésbé elterjedt jelentése: boldog az, aki gazdag, teljes és értelmes életet él. Akinek a hobbija a munkája, azért kap fizetést, amit ingyen is megcsinálna, alighanem elégedett. Azt kell tisztázni, hogy mit tartasz értékesnek az életben, és ennek szellemében kell cselekedni – akkor az életed gazdag, teljes és értelmes lesz. Csodás vitalitás tölt el. Bár az ilyen élet is kétségtelenül sok kellemes érzéssel ajándékoz meg, vannak kellemetlen velejárói is: a szomorúság, a félelem és a düh. Ezekre számítani kell. Ha teljes életet élsz, az emberi érzelmek teljes skáláját el kell fogadnod. (folytatjuk)