Érzelmi zsarolás

Az érzelmi zsarolás témában eleve benne foglaltatik a konfliktus és a hatalmi harc fogalma. Susan Forward, nemzetközileg elismert terapeuta szerint a gyakorlat azt bizonyítja, hogy amikor az érzelmi zsarolás beszüremkedik egy kapcsolatba, alapvetően megváltoztatja annak légkörét. Egyre fagyosabb lesz a hangulat, és ebben a fagyos hangulatban elveszítjük rugalmasságunkat, amely eddig átsegített a zökkenőkön. A hétköznapi emberi viszonylatokat engedmények és viszont-engedmények szabályozzák. Amikor azonban kivész a kompromisszumkészség az egymással szemben álló felekből, szinte belekényszerülnek – belefagynak – kellemetlen szerepeikbe. Amikor a feleség örökké megsértődik, duzzog, mosolyszünetet tart, mert a férje a barátaival elmegy sörözni, vagy focizni. Én már nem is vagyok fontos! – „Tőled meg is halhatok” – mondja, és valóban rosszulléteket produkál, hogy bűntudatot keltsen a párjában. Anyai színjáték Vagy amikor az egyetlen fiát egyedül nevelő édesanyja mindig akkor lesz rosszul, amikor (már középkorúvá „cseperedett”) fia üdülni utazna, vagy egy új barátnőjénél töltené a hét végét. A váratlan „szívgörcseivel” rá tudja venni a férfit, hogy inkább mellette maradjon, lemondva a kellemesnek ígérkező programot. S közben elköveti azt a hibát, amit az érzelmi zsarolás többi áldozata is, hogy megpróbálja megérteni anyja túlzott ragaszkodását. Susan Forward szerint az érzelmi zsarolók négy álarc mögé rejtőznek. 1. A büntető Ő viselkedik a legkirívóbban. Duzzog, veszekszik, fenyegetőzik, azaz korlátlan egyeduralomra törekszik minden emberi kapcsolatában. „Ha elmész, elhagylak?” „Többé nem látod a fiadat?” Ezek ijesztő fenyegetések. * A büntető szülők gyakran kényszerítik arra gyermekeiket, hogy válasszanak köztük, és a szívüknek kedves személyek között. S ha nem őket választják, árulónak kiáltják ki a saját gyereküket. A megzsaroltak pedig abban az illúzióban ringatják magukat, hogy ha egyszer lemondanak a „nem méltó” partnerről a családi béke kedvéért, találnak majd olyat, aki kedvére való lesz a szüleinek. * A büntető házastárs mosolyszünettel, rideg viselkedéssel, a szex megtagadásával hozza párja tudomására, hogy nem tetszik az, amit épp csinál. 2. Az önbüntető Azzal fenyegetőik, hogy kárt tesz magában, ha nem kapja meg, amit akar. „Megölöm magam?” – mondja, vagy nem mond semmit, csak nem eszik, „nem tud” aludni. Az önbüntetők imádják a hisztérikus jeleneteket. Az ilyen ember gyakran önállótlan és erősen függ a társától. Amennyiben zsarolni kezdi, minden nehézséget az ő vétkének tüntet fel, minden felelősséget rá hárít. Míg a büntetők tehetetlen, kiszolgáltatott gyermekké teszik partnerüket, az önbüntetők maguk válnak gyermekké. Elvárják, hogy a másik tegye rendbe az életüket. 3. A szenvedő Örökké kesereg. „Rám se nyitjátok az ajtót? Nem is érdekel titeket, mi történik velem? Azt se vennéd észre, ha meghalnék? – Fájdalmas arccal, könnyes szemmel panaszolja fűnek-fának, mennyire rosszul bánnak vele a szerettei. A Szenvedő arra játszik, hogy felébressze a másikban ott lakozó megmentő-gondviselő ösztönt. De ha megkapja a kért segítséget, másnap már többet és még többet követel. Aki gondját akarja viselni, annak egy életen át viselnie kell ezt a terhet.4. A mézesmadzag-húzogató A legfondorlatosabb zsaroló. Megígér mindent, szerelmet, pénzt, előléptetést, esküvőt, csak teljesítsük a kívánságát. A jutalom valóban ígéretesnek tűnik, ám amint a közelébe érünk, menten semmivé foszlik. Beletelik némi időbe, mire a megzsarolt rájön, hogy bolonddá tették. A zsaroló titkon kilesett félelmeinkre alapozza tudatos és tudattalan stratégiáját. Mivel a közelünkben él, nem nehéz kifigyelnie, mitől hátrálunk meg, miért izgulunk, mitől feszül meg a testünk. Maga a zsaroló is félelmei rabja. Ebben a kétoldalú játszmában tehát mindkét felet a félelem mozgatja. Egyikünk sem tökéletes, és valamennyien követünk el hibát, ha azonban folyton bírálgatnak minket, és minden cselekedetünkben folyton hibát fedeznek fel, előbb- utóbb magunk is hisszük, hogy valamin nincs rendben velünk. Hogy is lehetne igazunk, amikor egy nekünk fontos, hozzánk közel álló személy az ellenkezőjét bizonygatja? Bárki megzsarolhat Talán érzéki csalódás áldozatai vagyunk. A végén nem hiszünk a szemünknek, és másokra hagyjuk, hogy ők mondják meg, mi az egyedül helyes és üdvözítő magatartás. Különösen életünk tekintélyt parancsoló szereplői vannak ránk ilyen hatással, a szüleink, de megzsarolhat bennünket a szerelmünk, vagy egy rajongásig tisztelt barátunk is. Teheti ezt azért, mert eleve a magunkénál nagyobb bölcsességgel és hatalommal ruházzuk fel ideáljainkat. Ha érezzük is, hogy nem egészen tisztességes a kérésük, igazat adunk és engedünk nekik. Különösen azok a nők hódolnak be könnyen, akiknek korán a fejébe verték, hogy női mivoltukban alsóbbrendű lények, akiknek ítélőképessége szükségképpen homályos, szemben a férfiakkal, a logikus gondolkodás megtestesítőivel. Persze működhet fordítva is, ha? A kétely néha elhomályosítja a tisztánlátásunkat. Hiszen ez veszélyes is lehet, mert roppant horderejű lépésekre kényszerít. Katát gyermekkorában verte az apja, az egész család azt mondta, megérdemelte, mert szófogadatlan volt. Az apja csak jót akart, jóra akarta nevelni. Mi van, ha nekik van igazuk, Mi van, ha tényleg eltúloztam az egészet? A bántalmazott gyermekek gyakran törlik ki a fájdalmas emlékeiket, hogy megszabaduljanak a múlt kísérteteitől. A szeretetre áhítozó Katát kihasználta az egész család. Mert ő egy jó szóért, dicséretért bármit megtett. A zsarolók szívesen hivatkoznak kötelességérzetünkre, és szívesen felemlegetik, mi mindennel tartozunk nekik. Szentbeszédükhöz nem haboznak segítségül hívni a vallás vagy az erkölcs előírásait. Erőn felül kell adni neki De a zsaroló jóval többet vár el, mint amit a hétköznapi alkuk során magunktól adunk. Voltaképpen azt közli velünk, hogy tetszik vagy sem, de tartozunk neki. Elvárásai különösen akkor ejtenek zavarba, ha valóban nagylelkűen bánnak velünk. A szeretet és a hála azonban hamar elpárolog, ha minduntalan kötelességeinkre hivatkoznak. A zsarolás legtöbbször apróságokkal kezdődik. Nem is vesszük észre, hogy engedményeinkkel – legyen szó akármilyen apróságról – mintegy megjutalmazzuk a zsarolót, lehetetlen viselkedéséért, pozitív visszacsatolással erősítve meg a kellemetlen viselkedésformát. Ez nem azt jelenti, hogy ne teljesítse kedvese, szülei vagy barátja kérését. Inkább arra figyeljen, hogy csak olyasmit tegyen meg, ami ésszerű, ami miatt nem kell „beadnia a derekát”, nem kell áldozattá válnia. Ha képes arra, hogy kijelölje a határokat, „eddig és ne tovább” – akkor elejét veheti a zsarolásnak. Ajánlott irodalom: Susan Forward: érzelmi zsarolás (Édesvíz Kiadó)