Isten helye az agyunkban

Érzéseink, gondolataink, viselkedésünk, a külvilágra adott reakcióink, agresszivitásunk, szelídségünk, félelmeink és ambícióink, testi és lelki közérzetünk, majd minden tevékenységünk hátterében, az agyunkban zajló biológiai, kémiai folyamatok, elektromos impulzusok és mágneses rezgések állnak.

Agyunk elképesztő szerkezet. A mintegy másfél kilónyi szürkeállományban több százmilliárd sejt dolgozik. Olyan, mint egy óriás pályaudvar, idegpályáin emlékekkel, vágyakkal, gondolatokkal és érzelmekkel megrakott, tehervagonok száguldoznak, óránként több mint 300 kilométeres sebességgel, hormonok érkeznek menetrend szerint, molekulákat szállító szerelvények várják a csatlakozást, éjjel nappal nyitva tartó pénztárak, azaz receptorok fogadják az utazó vegyi anyagokat.

Azokra a titokzatos kérdésekre tehát, hogy mi történik velünk és bennünk, amikor szerelmesek, dühösek, boldogok vagy szomorúak vagyunk, hogyan emlékezünk, miért felejtjük el a szülési fájdalmakat, vagy miért leszünk félénkek és sérülékenyek, ha csecsemőkorunkban nélkülöznünk kell anyánk szeretetét, ott a válasz az agyunkban. Ha ezt tudjuk, attól persze még nem leszünk boldogabbak. De, ha megértjük, valamit az is segít.

Agysejtjeink, 8-10 hetes embrió korunkban formálódnak ki, és már születésük pillanatában is hordoznak információkat, előre programozott reagálási módokat. A külső információk gyűjtése az agysejt születésekor kezdődik, ezért valószínű, hogy már az embrió is emlékezik. Az agysejtek sokáig élnek.

Pár éves korunk után már nem szaporodnak, azonban életünk végéig megőrzik örökségünket, összes emlékünket, korábbi reagálásaink nyomait, egész fejlődésünket. Ezért aztán személyiségünk, életünk folyamán viszonylag állandó. Minden ember, aki erre a világra születik, már csecsemő korában is hat alap érzelem kifejezésére képes.

A félelem, az öröm, a szomorúság, a düh az undor és a szomorúság mindenkinél automatikusan ébred a külvilág ingereire adott válaszként, és az agyban jól nyomon követhető pályán fut végig. Az agynak egy bizonyos része ( a cortex) tudatosítja, egy másik ( a hippocampus) eltárolja, megint másik terület ( a hipothalamus) reagál rá, vagyis nevetéssel, vagy sírással válaszol.

Ez az ősi, úgynevezett limbikus rendszer a külső hatásokra önállóan intézkedik. Eredetileg a túlélést szolgálta, ezért kevéssé befolyásolható. Erős ingerekre, automatikusan sírni, vagy mosolyogni fogunk, megemelkedik a vérnyomásunk, sikítunk vagy éppen ellenkezőleg nemi hormonjaink felszaporodása miatt nem tudunk a csábításnak ellenállni.

Módosult tudatállapotokban, például meditáció, vagy imádkozás közben az agy meghatározott területein idegsejt csoportok összehangolt aktivitása figyelhető meg. Ilyenkor az idegsejtek másodpercenként 40 herzen rezegnek, s ezzel hozzák létre azt az érzékleti és gondolati élményt, amelynek során a meditáló, vagy imádkozó különleges, mély felismerésekre jut.

A működő agyról készített felvételeken az agykutatók a halántéklebenyben találtak azt a területet, amely akkor mutat aktivitást, amikor a vizsgált személyek spirituális vagy vallásos témákat hallanak. Ennek az isten központnak, angol szóval god spot-nak a létezését a modern agykutatás minden vizsgálata alátámasztotta. A halántéklebenynek ezt az aktivitását sokáig az epilepsziások és az LSDF fogyasztók látomásaival hozták kapcsolatba. Mára kiderült, hogy az egészséges embereknél is megtalálható. A god spot nem bizonyíték Isten létezésére, de megmutatja, hogy agyunk olyan irányba fejlődött, hogy végső, létkérdéseket tudjon feltenni.

Miért fontos ez?

Ahhoz, hogy az ember harmóniában élhessen, tudnia kell, hogy nem az üres térben lebeg. Nem tehet meg bármit. Léteznek olyan magasabb erkölcsi értékek, amelyek minden kultúrában és minden korban azonosak. Nem azért kell követni őket, mert a törvények, az igazságszolgáltatás, valamilyen külső tényező késztet erre, hanem azért, mert nélkülük az ember önzővé lesz, s elmagányosodik.

A magányosság szorongást szül, a szorongás aláássa a lélek nyugalmát, a háborgó lélek pedig megbetegíti a testet, és elpusztítja. Bizonyos rituálék segítségével például meditációval, vallásgyakorlással, vagy másokért végzett munkával képessé tehetjük magunkat arra, hogy a belső hangot, felerősítsük és meghalljuk. Vagyis, hogy fejlesszük a spirituális intelligenciánkat.  D.K.

Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és friss infókért!