Kitörni a magány börtönéből

Az öregek magányosak. A betegek és hátrányos helyzetűek szintén. Néha még a gyermekek is. Aki gyászol, az mindenképpen. A rendkívüli körülmény, a munkanélküliség, betegség, válás könnyen félresodorja az embert. Magányossá válik, aki az élet perifériájára szorul, de az is, akit túl magasra repít a siker. Akár férfi, akár nő az illető. Az individualizmus, autonómia, egészséges egoizmus, önmegvalósítás új életformát követel. A teljesítménykényszer, a mindennapi stressz csak fokozza a vágyat, hogy „kilépjünk a világból”. Elmúlt az az idő, amikor a „vénlányokat” együttérzőn megmosolyogták. Ma mindenki olyan életformát választ, amilyen neki a legjobban megfelel. És szabadon élvezi a függetlenségét. Vagy legalább is úgy tesz, mint aki élvezi. Sok magányos vallja azt a filozófiát, hogy „aki egyedül él, az nem kerül kínos helyzetbe. Nem utasíthatják el, nem kell megváltoznia, nem kell megalkudnia, nem kell az egyéniségéről lemondania. Nem kell a kudarctól rettegni, nem kell a hibáival szembesülni, s főleg nem hagyják el, tehát nem éri csalódás.”

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal

Van, aki tényleg szívesen van egyedül, de ha szükségét érzi, tud kapcsolatot teremteni. A magány más. Magányosnak lenni annyit tesz, mint saját akaratunk ellenére egyedül élni. Néha irreális félelem kergeti az embert az elszigeteltségbe. Félelem attól, hogy figyelik, kritizálják, vagy annak a gondolata, hogy terhére van másoknak. Aki félénk, szintén gyakran magányos. És a kevés önbizalommal rendelkezők is. Vagy akik a csalódástól félnek. Mindannyian segítségre szorulnak, és ezt valószínűleg pszichiátertől vagy lelki vezetőtől kaphatják meg. Mások az önkritika legcsekélyebb nyoma nélkül teszik fel a kérdést: Miért nem beszél velem senki? Miért van másoknak nagy baráti körük, miközben sokkal kevesebbet tudnak nyújtani, mint én? Hol maradnak a barátok, ismerősök? Miért van az, hogy alig kapok meghívást? Ilyen kérdéseket az ember élete végéig tehet fel magának, ha a saját magáról alkotott képet nem vizsgálja belül, és így kihagyja annak lehetőségét, hogy előnyére megváltozhasson. Elméletileg bármelyik gyenge pontja oka lehet annak, hogy elkerülik. Bizonyos hiba riasztóan hat (visító nevetés, végtelen fecsegés, rosszindulat, ízléstelenség, pesszimizmus, zsugoriság, kényeskedés, gonoszság, irigység, szeszélyesség, hazudozás, önmaga túlértékelése, és még sok-sok olyan negatív tulajdonság, amivel nem hajlandó szembesülni. Talán nem is tudja magáról.)

Van kiút

Ha az ember vállalja a felelősséget az egyedüllétéért, és nem csapja be magát, akkor sikerülhet kikecmeregni belőle. De ne próbálja külső tényezőkre fogni, mondjuk arra, hogy túl magas, túl kicsi, túl kövér, túl sovány? Ez biztosan nem oka a magányosságnak. Az álomszép manökenekről is sokszor kiderült már, hogy messze elkerülik, mert buta, mert arrogáns, mert irigy. A pozitív személyiség, a belső kisugárzás akkor is vonzó, ha valakinek az alakja, arca nem tökéletes, ha már nem fiatal, a jóság, kedvesség, nyíltság, okosság akár még a testi hibákat is feledtetni tudja. Aki nem érzi jól magát a magány fogságában, könnyen kiszabadulhat. Nem kell mást tennie, csak hagyjon fel az elhárítással és elfojtással. Az őszinte önkritika nehéz, de szükség van rá. Mit ér azzal, ha az önmagáról alkotott téves képet fényesre polírozza? Egyszer úgyis kiderül az igazság, és akkor otthagyják. Ha csak magában töpreng, az sem sokat használ, legjobb, ha másokkal is megbeszéli, mi a véleményük, ha az asztrológia, számmisztika segítségével is szembesíti önmagát a valósággal, és tudatosan a pozitív vonásait erősíti, a negatív tulajdonságokat pedig igyekszik elhagyni – biztos, hogy megtalálja azokat, akik kiegészíthetik, akik megértik, akik a barátai, partnerei lehetnek. Akár egy életen át.

A magányosok „álarcai”:

Négy tipikus „fedő” viselkedés tapasztalható a magányosoknál: 1. Akinek a munka az egyetlen szenvedélye az életben, az elveszíti a kapcsolatát a külvilággal. Elkorcsosulnak az érzelmei, a vágyai, az igénye. 2. A vad életvitel a belső nyugalom, a szerelem, a meghittség utáni vágy kielégületlenségét igyekszik leplezni. 3. A rövid távú kapcsolatok hajszolása azt az illúziót kelti, hogy az ember nincs egyedül. Utána azonban gyakran csak üresség marad. 4. Mindenkinek hasznára válni, segíteni nemes dolog. Valójában bármit elvállal, felőrlődik másokért, csak hogy addig se legyen egyedül. És ez akkor is igaz, ha valakinek a „sorsfeladata” az egyedüllét. Mert a Plútó, a Szaturnusz vagy a rossz fényszögekkel támadott descendens nem azt jelenti, hogy le kell mondania a többi ember szeretetéről, hanem azt, hogy meg kell dolgoznia érte.

Csillagjegyek és kapcsolataik

A KOS – távol áll tőle a magány. Könnyen teremt kapcsolatot, dinamikájával, lendületességével még azokat is magával tudja ragadni, akik szívesen bújnának el a világtól. A BIKA – igényes a kapcsolataira. Nem keveredik meggondolatlan viszonyokba, csak azért, hogy legyen mellette, körülötte valaki. Van türelme kivárni, hogy lélektársaival találkozhasson.

Az IKREK – felületes kapcsolatai vannak. Túl sok a barátja ahhoz, hogy a barátságuk elmélyülhessen, tartalmassá válhasson. Ő az a típus, aki társaságban is, párkapcsolatban is magányos. A RÁK – szenved az egyedülléttől. Csak partner, barátok közt tud kiteljesedni. De mert túlságosan „rátelepszik” mindenkire, sokan menekülnek előle. Igazi mártír-típus, tele panasszal, negatív érzelmekkel. AZ OROSZLÁN – igazi társasági lény. Vonzza az embereket, ért a nyelvükön, élvezi, hogy sokan veszik körül. Ha nem a természetével, akkor ajándékokkal próbálja „meghódítani” azokat, akik véletlenül nem vennék észre. A SZŰZ – a tizenkét csillagjegy közül ő a leginkább magának való. Nem szenvednek az egyedülléttől. Ha párkapcsolatban élnek, akkor is szívesen elvonulnak, elszigetelődnek. A MÉRLEG – egy percig nem tud megmaradni tárasság nélkül. Neki fontos, hogy megoszthassa véleményét, örömét-bánatát másokkal. Ha idegen társaságba csöppen, akkor is hamar köré csoportosulnak a többiek. A SKORPIÓ – Befelé forduló típus. Indivídualista. Szívesen van egyedül. Társaságban inkább a háttérből figyeli a többieket, csak nagyon kevés embert fogad barátságába, enged közel magához. A NYILAS – élvezi, ha mások életét szervezheti. Általában sok barátja van. Ha néha mégis magára marad, alighanem azért van, mert túlzásba viszi a nyüzsgést, pörgést, és a többiek egy kis nyugalomra vágynak. A BAK– Magányos alkat. Morózus természetével, magas elvárásaival, távolságtartó viselkedésével azt sugallja, hogy „hagyjatok békén”. És az emberek nem is nagyon akarják átlépni azokat a határokat, amiket kiszab számukra. A VÍZÖNTŐ – bár élvezi a társaságot, sok a barátja, igazából lelke mélyén nagyon egyedül érzi magát. Ugyanis kevesen értik meg különc viselkedését, az átlagtól eltérő gondolkodásódját. A HALAK – Élvezi a nagy társaságot, a vidám embereket. Szenved a magánytól. Életfilozófiája szerint jobb bennmaradni egy rossz kapcsolatban, mint egyedül élni?