Kortalan szerelem

A lányok hamarabb érnek, mint a férfiak. A húszas éveinek közepén járó lányban már megszólalnak az anyai ösztönök: családot, gyermeket szeretne és egy férfit, aki mellett biztonságban érzi magát. A hasonló korú férfi azonban főként kalandokat keres, építi a karrierjét. Csak harminc fölött gondol a családalapításra. Öt-hat év korkülönbség tehát magától értetődő. Hogy a tíz- tizenöt sem akadálya a boldogságnak, arra bizonyíték az alábbi három igaz történet. A tanár úr és Anikó Soha nem rajongott a korabeli srácokért a tizenkilenc éves Anikó. Idétlennek, éretlennek tartotta őket. A középkorú férfiak annál inkább megmozgatták fantáziáját. Első szerelme volt Dénes,az elsőhegedűs a zenekarból, aki már harmincöt felé járt. Románcuk csupán egy hónapig tartott. Anikó nem kesergett sokáig, hiszen felvették a műszaki főiskolára, s ez elterelte figyelmét érzéseiről. A kollégiumi élet nagyon tetszett neki. Nem véletlenül: ott lakott a főiskola egyik informatika tanára is, a harmincnégy éves Imre, aki szívesen segített a bentlakóknak, ha gondjuk akadt a házi dolgozattal. Anikó minden alkalmat megragadott, hogy a férfi közelébe kerülhessen – a lehető legegyszerűbb programozási feladat megoldásában is a segítségét kérte. Lassan-lassan jó barátok lettek. Sok mindenről beszélgettek, s szinte ijesztő volt, mennyire egy rugóra jár az agyuk. Több mint fél évig nem lépték át azt a bizonyos határt. Alig egy hónapja voltak együtt, és már az egész kollégium tudott kapcsolatukról, pedig nagyon igyekeztek titokban tartani – szerencséjükre a kollégium vezetőjét nem érdekelte a dolog. De rettegtek, hogy a főiskolai tanárok fülébe is eljut majd a pletyka. Bár Imre nem tanította Anikót, az állásával játszott – és játszik a mai napig – , hiszen ez mégiscsak tanár-diák kapcsolat. Először Anikó mutatta be szüleinek szerelmét. Maga is meglepődött, milyen nyugodtan fogadták a hírt, hogy egy olyan férfit szeret, aki csak öt évvel fiatalabb az apjánál. Imre szülei örömmel fogadták a lányt, aki végre észhez térítette az ő agglegény fiacskájukat. A mai napig bujkálnak: az utcán nem fogják meg egymás kezét, nem mutatják jelét, hogy ők egy pár. Alig várják, hogy Anikó megkapja a diplomát, és végre ország-világ előtt együtt mutatkozhassanak. Már csak egy év. Gyerekestül, mindenestül Válással a háta mögött és egy gyönyörű kisfiúval Heni nem remélte, hogy valaha újra társra talál. Igaz, alig volt harminc, de tisztában volt vele, hogy a korban hozzá illő férfiak hallani sem akarnak olyan nőről, akinek már van gyereke. Pedig olykor-olykor nagyon vágyott arra, hogy odabújjon valakihez, aki mellett nem kell erősnek lennie. Havonta egyszer rendeztek a barátnőivel női bulit. Ilyenkor Marcit a szülei gondjára bízta, akikkel együtt lakott egy nagy családi házban. Útjuk egyszer az újonnan nyílt szórakozóhelyre vitt. Amikor beléptek, rögtön megakadt a szeme a helyes pultos fiún. Barátnőinek pedig szemet szúrt, hogy a férfi feltűnően sokat figyeli az asztalukat, egész pontosan Henit. Amikor már hazafelé készülődtek, Ábel odalépett Henihez, bemutatkozott, és elkérte a telefonszámát. Az asszony szinte szárnyalt a boldogságtól. Heni nem kertelt: rögtön az elején elmondta Ábelnek, hogy négy éves kisfia van. Ekkor derült ki az is, hogy kilenc év a korkülönbség köztük – Heni javára. Ábelt mindez nem zavarta. Henit annál inkább. De mivel rég érzett hasonlót egy férfi iránt, elhessegette rossz gondolatait. A kisfiának nem mesélt új társáról. Tudta, Marci pillanatok alatt megkedvelné Ábelt, és abban is biztos volt, hogy Ábel imádná a kis lurkót, de félt a szakítástól. Ő még elviselte volna, de a fiát nem akarta kitenni a csalódásnak. Eltelt fél év, és Heni még mindig kételkedett. Pedig Ábel folyton bizonygatta, úgy szereti, ahogy van, gyerekestül, mindenestül. A férfi egyre nehezebben viselte, hogy az asszony rejtegeti fia és családja elől. Többet szeretett volna egy-két lopott éjszakánál. Heni belátta, ez tényleg nem mehet így tovább, és beadta a derekát. Meghívta vacsorázni. Az asszonyt meglepte az a feltétel nélküli bizalom, ahogy fia Ábelt fogadta. Az első találkozás óta két év telt el. Bár akadtak nehézségek és rosszindulatú rokonok, túl vannak rajta. Tudják, csak az számít, hogy ők boldogok. Középkorú lovag a netről A huszonöt éves Renáta sosem értette megrögzött szingli barátnőit. Nem vágyott hat-hét számjegyű fizetésre, beosztottakra, magányos éjszakákra meg főként nem. Romantikára, igaz szerelemre annál inkább. Úgy gondolta, az ő paramétereivel (165 cm, 80 kg) nem sok esélye van, még akkor sem, ha történetesen szőke és kék szemű. Ezért az interneten kereste az igazit. Kíváncsiságból kezdett Lancelot-tal beszélgetni a chaten. Másnap az ismeretlen lovag már meghívta hétvégére a Mátrába. Gondolkodás nélkül igent mondott. Barátnői vissza akarták tartani, de ő nem hallgatott az észérvekre. Izgatottan várta a találkozást, ami bizony tartogatott egy-két meglepetést. Kiderült, hogy Lancelot nem hős lovag, hanem egy harminchét éves, nős férfi. Zsoltnak hívják és van egy ötéves kislánya. Renáta hirtelen nem tudta, mit tegyen, hiszen a házasságot szent köteléknek tartotta. Végül a férfi rábeszélte, maradjon. Egész hétvégén beszélgettek, s Renáta megtudta, Zsolt házassága rég nem működik. Az esze azt mondta, ne higgyen neki, a szíve azonban mást diktált. Soha nem érezte még magát olyan biztonságban, mint a „lovaggal”. És a hatalmas, erős férfi mellett végre törékenynek érezte magát. Közel kétszáz kilométer választotta el őket egymástól, de ez nem jelentett problémát. Minden éjszaka órákon át beszélgettek az interneten, a hétvégéket együtt töltötték. Zsoltnak eleinte gondot okozott, hogy tizenkét évvel idősebb Renátánál – azt hajtogatta, Reni biztosan otthagyja majd, ha talál egy korban hozzá illő férfit. Pedig a lány fülig szerelmes volt. Hét hónap után mindketten belátták, vagy véget vetnek kapcsolatuknak, vagy vállalják szerelmük következményeit. Patthelyzetben voltak: Zsolt igazgató volt egy vidéki kisvállalatnál, Renáta pedig marketinges Budapesten. Egyikük sem akarta feladni állását, és emiatt egyre gyakrabban veszekedtek. Reni azt is nehezményezte, hogy Zsolt nem adta még be a válókeresetet. A szerencse azonban segített nekik: a férfi két éve egy nagyon kedvező állásajánlatot kapott a fővárosban. Elvállalta. Azóta elvált, s immár egy éve Renáta férje. Manapság furcsának tartjuk, ha egy fiatal lányt olyan idős férfi oldalán látunk, aki akár az apja is lehetne. Ez régebben teljesen elfogadott, sőt, kívánatos volt. A házasságkötés fő szempontja nem a kölcsönös vonzalom, hanem a hatalmi és anyagi érdekek voltak. A szülők választották lányuk jövendőbelijét, s vőlegényként szóba sem jöhetett olyan férfi, aki nem jó parti. Birodalmak házasságkötéssel rendezték évek óta húzódó háborúikat – erre jó példa Ausztriai Margit és a francia Károly herceg menyegzője. Szó sem volt tehát szerelemről. Azt gondolták, idővel majd megszereti egymást a fiú és a leány. És így is lett: hosszú, boldog frigyek születtek a kényszerházasságból. A nagy korkülönbség nem lehet akadálya egy harmonikus kapcsolatnak.