Törd le a falakat, és teremts új életet!

Az anyagi szintű teremtés, a forma fizikai szintű megtestesülése a végállomás, tehát az első kapavágást nem itt kell megejtenünk. Bizonyára a könyöködön jön már ki, hogy a gondolataink határozzák meg azt a világot, amiben élünk – ezt tanítja az összes spirituális iskola és módszer).

Ez mind jó, talán csak annyi benne a bökkenő, hogy a fejünkben ezt kiválóan tudjuk, jobban mondva ismerjük, de valamiért mégsem eszerint cselekszünk! És még csak nem is eszerint beszélünk!

Megszületik a fejünkben egy gondolat (ötlet, terv, „isteni szikra”) – arról, hogy ezt mi váltja ki, majd máshol szólunk. A gondolatainkról elkezdünk beszélni – ilyen az ember, nem bírja magában tartani a gondolatait, még ha sokszor az nem is a sajátja, csak egy egyszerű vélemény, amit újságból, TV-ből, internetről vagy másokkal való beszélgetései során szerez. A beszéd nyomán (közben) cselekszünk is. Vagy éppenséggel nem cselekszünk, hiszen kívülről annyi behatás ér.

Hogy jobban megértsd, nézzünk egy példát:
Jön a gondolat: „gazdag akarok lenni” (most, hogy válság van, maradjunk ennél a kézenfekvő példánál). Maga a gondolat elég lelkesítő, ezért úgy érezzük, hogy föl vagyunk töltve (érzelmi) energiával. És ez így is van! Gyorsan elkezdünk terveket kovácsolni a meggazdagodásunk mikéntjéről.

A fejünkben egyre erősödő energiát érzékelik azok a lények (hívjuk most így), akiket régi, megszokott, állandóan hallott, belénk nevelt, a „körülményeink” során tapasztalt érzéseink és gondolataink hoztak létre. Bizony, bizony, ezek konkrét lények, csak nincs fizikai testük. Sajnos, pont Téged használnak arra, hogy cselekedjenek!

Ezek a lények szépen elkezdik megtopedózni a kezdeti jó gondolatodat ilyenekkel:
„Hülye vagy? Pont te lennél gazdag?!”
„Nézd meg, hogy a világ hány százaléka szegény és hány gazdag!”
– (vagy egy dörzsöltebb változat) „OK-OK, jó a gondolat, vágj is bele, de majd egy hét után, hideg fejjel nézd meg az eredményeidet.” (A hideg fej itt a kulcsszó, mert jelen esetben ez nem a belátó tervezést, hanem a megelőlegezett kudarc elfogadását jelenti.)

Ha a gondolatod túlélte az első csapást és még maradt is az érzelmi munícióból, nagy örömmel kezdesz arról beszélni, hogy milyen nagyszerű terveid vannak, amivel anyagi biztonságra teszel szert. Figyeled?, már nem a gazdagságról beszélsz, hanem csak a „tisztes megélhetésről” – ennyi maradt az első támadás után. (No nem baj, ez is valami!)

Jön a külvilág, és rád zúdítja a második össztüzet, „jóakaróid” jelmezében. Érkeznek is a jó tanácsok, féltő intelmek, a „javadat akaró” szavak dögivel, de az is lehet, hogy cinikus, kétértelmű, „lesajnáló”, gúnyoló vélemények is érnek. (Az első kategória a veszélyesebb, mert azt pozitív burokba csomagolják.):
„Ugyan … (helyettesítsd ide a keresztnevedet), ne ábrándozz már! Maradj a földön!” – hiszen ez az, pont ott vagy, ezen akarsz változtatni, mert nem tetszik, amit tapasztalsz!
„Nincs hozzá kellő tehetséged/kezdő tőkéd/kapcsolatrendszered! Így nagyon kockázatos belevágni!” – ez mind nyomja az energiát a benned élő kishitűségnek, kételynek, önbizalomhiánynak, és szépen építi a falat a szó és a tett között.
„Jól meggondoltad? Lehet, hogy most nagyon keveset keresel, de ez legalább biztos!” – aha, a régi félelem: inkább a biztos rossz, mint a bizonytalan jó. Félelem a változástól: naná, hiszen a változások a fejedben lévő lények (kishitűség, konvencionalitás, tehetetlenség stb.), a jó öreg megszokások életére törnek.

És a reakciók közben módszeresen építik benned a falat, ami elválaszt a cselekvéstől. Ha az ostrom túl erős volt, nem fogsz semmit tenni, és igaza lesz a tanácsadóidnak („Látod, én előre megmondtam, bla-bla…”). Ha nem, elkezdesz cselekedni, de közben folyamatosan kapod a külvilág kéretlen véleményét. Bár ezen a szinten a Világegyetem erői már energia utánpótlást is küldenek, hogy legyen erőd a folytatáshoz.

A példából érzékeled, hogy a kezdeti jó gondolat – fogjuk föl úgy, hogy ez most egy égből jött, életképes gondolat – hány helyen vérezhet el, és miért nem lesz belőle az elvárt eredmény?! Mert a tetteid nem követik következetesen az eredeti gondolatodat.

Nem lesz egyenlő a gondolat a szavaiddal, a tetteid pedig még ezeket a szavakat sem követik. Így a gondolat és a tett között ugyan hogy lenne egyenlőségjel?!

Pedig pont ez a megoldás kulcsa! Ehhez azonban ki kell alakítanod magadban azt a belső Erőt, ami a gondolattól elvezet a hatékony tettekhez és ezáltal a sikerhez!

Kárpáti Gábor Csaba
http://astrokarma.org/

A Kiskegyed ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!