A test nemcsak működik, hanem viszonyulunk is hozzá. És ez a viszony sokszor nem a valós tapasztalaton alapul, hanem egy képen. Egy belső képen arról, hogy milyennek kellene lennie a testünknek.
A testkép nem véletlenül alakul ki. Hatnak rá a társadalmi elvárások, a média, a korábbi visszajelzések, a saját tapasztalatok, és idővel egy láthatatlan mércévé válik. Ehhez hasonlítjuk magunkat. És itt jelenik meg egy eltolódás: a test nem tapasztalat lesz, hanem értékelés tárgya. „Jól nézek ki?”, „Elég jó vagyok?”, „Miért nem olyan, mint másoké?” Ez az értékelés sokszor automatikus, és gyakran szélsőségek között mozog.
A testkép is változik…
Az egyik oldalon ott van az elégedetlenség: „nem vagyok elég jó”, „változtatnom kell”, „így nem elfogadható”
A másik oldalon megjelenhet a túlzott azonosulás: „ilyen vagyok, és ez határoz meg”, „ez az identitásom része”
Bár ellentétesnek tűnnek, mindkettő ugyanarra épül: azonosulás a testtel. Ez azt jelenti, hogy a test állapota közvetlenül meghatározza,
hogyan látod önmagad. Ha a test megfelel az elvárásnak, jól érzed magad. Ha nem, elégedetlenség jelenik meg.
Ez a hullámzás kimerítő lehet, mert a test folyamatosan változik. Nem statikus. Változik:
• az idővel
• az élethelyzetekkel
• a körülményekkel
Ha az önazonosságod ehhez kötődik, akkor az önérzeted is folyamatosan ingadozik. Ez nem stabil alap. Fontos itt tisztán látni: a test része az életednek, de nem azonos veled. Ez nem elméleti gondolat. Hanem egy megfigyelhető különbség. A test változik. Te észreveszed. A test reagál. Te érzékeled.
Nem vagy egyenlő a testeddel
Ez azt jelenti, hogy van benned valami, ami nem azonos a test állapotával. Ez a felismerés nem azt jelenti, hogy nem számít a tested. Épp ellenkezőleg. Lehetővé teszi, hogy tisztábban kapcsolódj hozzá. Mert ha nem azonosulsz teljesen vele, akkor nem kell minden változását személyes értékítéletté tenni. Lehet törődni vele anélkül, hogy meghatározná, ki vagy. Ez egy finom, de nagyon fontos különbség.
A testkép gyakran a múltból épül.
Korábbi élményekből:
• megjegyzésekből
• összehasonlításokból
• saját következtetésekből
És ezek a minták sokáig működnek anélkül, hogy tudatosítanánk őket. Ezért történhet meg, hogy valaki objektíven „rendben van”, mégis folyamatosan elégedetlen. Nem a testtel van a probléma, hanem a róla alkotott képpel. Ez a kép nem mindig frissül. És nem mindig tükrözi a valóságot.
A testtel való kapcsolat új szintje itt kezdődik: amikor a kép helyett a közvetlen tapasztalat kerül előtérbe.Nem az számít, hogy „milyennek látom magam”, hanem az, hogy mit érzékelek most. Ez visszavisz a testhez, de egy tisztább módon. Nem értékelve. Nem összehasonlítva.
Hanem jelenléttel. Innen már lehet változtatni is.
De a változtatás nem elutasításból indul, hanem kapcsolatból. Ez teljesen más minőség. Nem kényszer, nem bizonyítás, hanem egy természetes irány. A test így nem ellenség. Nem projekt, hanem egy része annak, amit tapasztalsz, és amelyhez lehet kapcsolódni – anélkül, hogy azonosulnál vele. A test állapota változik, de az, aki ezt észleli, nem azonos ezekkel a változásokkal.
Meditációs gyakorlat
Állj meg egy pillanatra egy tükör előtt. Nézd meg magad. Figyeld meg, milyen gondolatok jelennek meg.
Majd tedd fel magadnak ezt a kérdést:
„Ez most tapasztalat, vagy értékelés?”
Ne próbáld megváltoztatni a gondolatokat. Csak különítsd el:
• amit ténylegesen látsz
• attól, amit hozzáteszel
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
