változás

A test nemcsak működik, hanem viszonyulunk is hozzá. És ez a viszony sokszor nem a valós tapasztalaton alapul, hanem egy képen. Egy belső képen arról, hogy milyennek kellene lennie a testünknek.

Hiába jön bármilyen felismerés, ha azt nem követi cselekvés. A változásban a legfontosabb tényező a kis lépések ereje. Bolla Hajnal írásából megtudjhatjuk, hogyan tudjuk átültetni a gyakorlatba is az elhatározásainkat!

A betegség gyakran egy jelzés. Nem mindig egyértelmű, mit jelez, és nem mindig lehet „lefordítani”. De egy dolog biztos: a test nem véletlenszerűen működik. Amikor valami kibillen, az egy folyamat része, és ez a folyamat nem feltétlenül „ellened van”. Sokkal inkább azt mutatja, hogy valami változásban van.

Van egy pont, ahol az ember észrevétlenül átlép egy határt. Nem ünnepli meg, nem jelöli ki. Egyszer csak azt veszi észre, hogy nem kell már külön erőfeszítést tennie azért, hogy önazonos maradjon. Ez az időszak már a csendes stabilitásról szól, és a változás már beépült a személyiségbe. 

Van egy pont, amikor az új irány már nem csak személyes élmény, hanem kívülről is észlelhető a belső változás. A viselkedésben, a döntésekben, a jelenlétben. És ekkor a környezet is reagálni kezd.

Amikor egymás után több döntés is ugyanabba az irányba mutat, már nem puszta kísérletről van szó, hanem egy új belső struktúra kialakulásáról. Ez is az igazi belső változás jele. De honnan tudhatjuk, hogy valóban jó úton járunk?

Vannak döntések, amelyek belül már megszülettek, mégsem változik semmi. Az ember tudja, mit kellene tennie, érti is, miért lenne az helyes, mégis újra és újra visszacsúszik ugyanabba a helyzetbe. Ilyenkor nem a felismerés hiányzik, hanem a határ. Bolla Hajnal boldogság-tréner cikkéből megtudhatjuk, hogyan lehet tudatosan és hatékonyan meghúzni a határokat. 

Az igazi változás ritkán egy nagy, látványos döntéssel indul. Sokkal inkább egy alig észrevehető belső változással kezdődik. Ha megtanulsz figyelni ezekre a finom jelzésekre, valódi fordulatot hozhatsz az életedbe.