Transzban eljutunk a baj gyökeréhez

Bizonyára te is voltál már úgy, hogy monoton tevékenységet végezve, pl. autót vezetve a sztrádán, vagy vonaton zötykölődve, krumplit hámozva azt vetted észre, hogy a feladatot elvégezted, de nem emlékszel rá, hogy hogyan, és mikor.

Ilyenkor frissebbnek érzed magad, egy kicsit olyan, mintha aludtál volna, és rádöbbensz, hogy millió dolog fordult meg az agyadban, sőt, lehet, hogy egy addig megoldatlan problémádra is választ kaptál. Ha voltál már így, akkor tudd, hogy transzban voltál.

Megtalálod önmagadban a választ

A transznak persze különböző szintjei vannak. Az előbb vázolt állapot felszínesnek, kezdetlegesnek számít ahhoz képest, amilyen hatást például valamilyen hallucinogén anyaggal lehet elérni. De ne foglalkozzunk a drogokkal, a transzállapot elérhető természetes, egészséges technikákkal is, például megfelelő légzéssel, jógagyakorlatokkal, meditációval. A (régi és modern) sámánok többek között monoton zenét, például dobszót használtak ahhoz, hogy transzba essenek, és a megváltozott tudatállapotban meglássák a választ olyan kérdésekre, amelyekre egyébként nem képesek.

A transzba esés feltétele ugyanis az, hogy olyasmire figyelj megfelelő időn keresztül, ami megállítja a fejedben csapongó más gondolatokat. Ha a saját légzésedre, vagy mozdulatodra, izommunkádra, esetleg a dob monoton hangjára koncentrálsz, egyszer csak azon kapod magad, hogy százszorta nyitottabb vagy önmagadra és a külvilágra, illetve a külvilág és önmagad kapcsolatára.

Egy csigalépcsőn haladtam lefelé

H. Ilonának egy természetgyógyász segített abban, hogy relaxált állapotba kerülve megoldást találjon az életére. – Akkoriban egyfolytában nőgyógyászati problémáim voltak – meséli Ilona. – Rendszertelenül véreztem, fájt, görcsölt a hasam, nyilalló fájdalmat éreztem a petefészkeim táján. A nőgyógyászok nem találtak semmilyen patológiás okot a panaszaimra, ezért természetgyógyászhoz fordultam. Azt mondta, a problémámnak lelki gyökerei vannak, és ő segít megtalálni, mi az.

Lefektetett a díványra, és monoton hangon utasított, hogy centiről centire engedjem el magam, lazítsam el a testem. Aztán azt mondta, képzeljek el egy nagy házat, aminek a belsejében csigalépcső vezet lefelé. Megkért, hogy menjek le ezen a lépcsőn. Úgy emlékszem, körülbelül kétkanyarnyit mentem le, aztán túl sötét volt, és megálltam, mert nem mertem tovább menni.

A természetgyógyász azt mondta, nem baj, épp eléggé lementem. És megkért, beszéljek a problémámról. Elmondtam újra, hogy fáj a hasam, aztán hirtelen, minden átmenet nélkül a férjemről kezdtem beszélni. Arról, hogy túl gyakran kívánja a szexet, ugyanakkor nem akar gyereket. És itt elsírtam magam. Felszínes hipnózis volt ez, ahogy a természetgyógyász mondta, a ház a saját belső világomat jelképezte, a csigalépcső pedig az egyre mélyülő tudtaszinteket. Kiderült, mi az oka a visszatérő fájdalmaimnak. Az, hogy a szexet hiábavalónak tartom, és inkább hárítom (ezért a sok vérzés, fájdalom), ha nem születhet belőle baba.

Otthon aztán leültem a férjemmel, és elmondtam neki mindent. Megkértem, ne halogassuk tovább, ne várjunk a jobb anyagi körülményekre, hanem vágjunk bele, és vállaljunk gyereket. Megértett. Ma kétéves a kisfiam. A fájdalmaimat pedig, mintha elfújták volna.

Transzban tanulok

F. Anna tudatosan használja a transzot, amikor csak szüksége van rá. – Az egyetemen hallottam erről először, és rögtön tovább kutakodtam – mondja. – Arra számítottam, hogy ebben az állapotban talán könnyebb lesz a vizsgákra készülnöm. Így is lett. Beiratkoztam egy jógatanfolyamra, ahol különböző technikákat tanultunk meg ehhez. Minél többet gyakorolja az ember, annál könnyebben, gyorsabban éri el a kívánt állapotot. Minden vizsgaidőszakban használom, először jógázom, majd jöhetnek a könyvek.

Sokkal gyorsabban és könnyebben megjegyzem a leírtakat, és megértem az összefüggéseket. Sőt, amióta legtöbbször transzállapotban tanulok, észrevettem, hogy a vizsgán az oldalak, mint fényképek jelennek meg a szemem előtt. Senki ne gondoljon kuruzslásra, varázslásra – mondja Anna. – Ez az állapot mindenki számára ismert, csak nem vagyunk tudatában, hogy éppen transzban vagyunk. Egy kicsit ahhoz hasonlítanám, mint amikor álmodunk, és a lelkünk kiszáll a testünkből, hogy különféle varázslatos világokba látogasson el.

Testen kívüli élmény

A testen kívüli élményt, Amiről Anna beszélt, asztrális projekciónak nevezi a pszichológia. Ez egy olyan jelenség, ami érdekes módon napjainkban a világ minden táján egyre népszerűbbé válik, vagyis egyre többen döbbennek rá, fedezik fel, vagy tanulnak róla.

Mi is pontosan az asztrális projekció? Az éber tudat ideiglenes elszakadása a fizikai testtől, amely egy önmagunk által létrehozott transzállapot vagy egy egyszerű álom során jön létre. Egy elmélet szerint alvás közben minden ember és állat elhagyja a testét. Az emberek minden éjjel megtapasztalják ezt, csak aztán nem emlékeznek rá. Azok, akik nem születtek a tudatos projektálás természetes képességével, az asztrálprojekciót gyakran túl nagy kihívásnak gondolják, és azt hiszik, hogy ez egy nagyon bonyolult dolog, és szinte lehetetlen az előidézése.

A tudatosan előidézett projekciót nem olyan bonyolult megvalósítani, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolja. Egyszerűen csak elő kell készíteni az elmét, valamint a szellemi és a fizikai testet a kilépésre. A sikeres projekciónak három kulcspontja van: a fizikai ellazulás, az elme lecsendesítése és a transzállapot elérése.

Szeretkezés közben vettem észre

L. Ági semmit nem tudott a pszichológiáról, főleg nem a transzállapotokról, amikor a fura élményt megtapasztalta. Huszonöt is elmúlt, és már sok szexuális kapcsolata volt, amikor végre találkozott élete nagy szerelmével, Ákossal. – Addig nem tudtam, hogy szerelmeskedni ilyen is lehet – meséli kissé pironkodva. – Nem az orgazmusról beszélek, annál sokkal többről. A szerelmem karjában már az első alkalommal olyan volt, mintha elszédültem volna, mintha nem lennénk külön-külön test, hanem egyek és azonosak lennénk. Olyan volt, mintha álmodnék.

Utólag döbbentem rá, hogy minden hang, minden érintés, minden mozdulat sokkal intenzívebben hatott rám. Fantasztikus volt. Amikor egy barátnőmnek meséltem erről, elgondolkodott, és azt mondta, nyilván transzba estem. Akkor fogalmam sem volt miről beszél, de azóta utána jártam a témának. Hallottam, hogy vannak mindenféle technikák ahhoz, hogy az ember ebbe az állapotba kerüljön, de én azt mondom, elég, ha fülig szerelmes vagy. Persze nyilván arról van szó, hogy Ákossal sokkal inkább el tudom engedni magam, és ez olyan, mintha relaxálnánk. Ebben a relaxált állapotban pedig, amikor megszűnnek a fejünkben a gondok, a külvilág, transzba kerülünk. Bernáth Dina