figyelem

A tudatos jelenlét egy olyan személetmód, amit ha elsajátítottunk, akkor a mindennapi élet során nagy segítségünkre lesz. Lássuk, hogy néz ez ki a gyakorlatban!

Van benned valami, ami nem „öregszik”. Nem azért, mert megáll az idő, hanem mert nem tartozik az időhöz. Ez az, amit jelenlétként tapasztaltunk, és ami maga a lélek.

A legtöbb ember valamilyen szinten tudatosan viszonyul a testéhez, de ha jobban megnézzük, ez gyakran egysíkú. A test jelez, mi pedig reagálunk. Ha jól működik, nem foglalkozunk vele. Ha valami nincs rendben, meg akarjuk javítani. Pedig ennél harmonikusabban is kapcsolódhatunk hozzá!

A belső energia-tér egy finom, belső érzékelés. Egy általános „jelenlétérzés” a testedben. Ez nem valami, amit létre kell hozni. Már most is ott van. Csak általában nem figyelünk rá. Bolla Hajnal cikkéből megtudhatjuk, hogyan kapcsolódhatunk hozzá.

Megszoktuk, hogy a figyelmünk kifelé irányul: a tükörre, a kinézetre, a teljesítményre, a problémákra. De amikor a figyelem befelé fordul, egy másik minőség válik érzékelhetővé, és fejlődik az igazi testtudatosság.

Amikor egy helyzet nehézzé válik, az ember szinte automatikusan elkezdi számba venni, mi hiányzik. Nincs elég pénz. Nincs elég idő. Nincs elég tudás. Nincs elég segítség. Ez a gondolkodás annyira természetesnek tűnik, hogy ritkán kérdőjelezzük meg. Pedig éppen ez az egyik legnagyobb csapda. Bolla Hajnal boldogság-tréner cikkéből megtudhatod, mi az, ami viszont segíthet!

Az önsajnálatot egyszerre dicsőítik és vetik meg: sokszor úgy ábrázolják, mint egy menedéket, egy „kényelmes” lelki zugot, ahová visszahúzódhatunk, miután valami rossz történt velünk. Gyűlölni pedig azért gyűlöljük – sokszor még önmagunkat is miatta –, mert túl könnyű beleszeretni ebbe az állapotba, és benne ragadni úgy, hogy közben nem mozdulunk ki a komfortzónánkból. De hogyan törhetjük meg ezt a „varázst”, és szabadulhatunk meg az önsajnálat börtönéből?