Test és Lélek rovat cikkei

Egy fontos lezárás, vagy a határok meghúzása után nem mindig a megkönnyebbülés érkezik meg először – sokkal inkább egy furcsa, bizonytalan üresség. Pedig ez az állapot nem hiba vagy visszalépés, hanem a változás természetes része: egy átmeneti tér, ahol a régi már elmúlt, az új pedig még formálódik.

Az igazi változás ritkán egy nagy, látványos döntéssel indul. Sokkal inkább egy alig észrevehető belső változással kezdődik. Ha megtanulsz figyelni ezekre a finom jelzésekre, valódi fordulatot hozhatsz az életedbe.

Vajon mi lehet a hosszú élet titka? Vagy talán nem is annak van titka, hanem az „igazi” életnek? Bolla Hajnal boldogság-tréner cikkéből megtudhatjuk, mire figyeljünk nap, mint nap!

Van egy pont, ahol a kérdés már nem az, hogy hogyan lehetne jobbá tenni egy helyzetet, hanem az, hogy érdemes-e egyáltalán életben tartani. Ki kell tudni mondani azt is, hogy nem minden probléma kér javítást; van, amelyik lezárást kér.

Van egy belső mondat, amely gyakran hangzik el elakadásoknál: „Már túl sokat áldoztam rá ahhoz, hogy most kiszálljak.” Ez azonban egy csapda, és akadályozza a fejlődést, változást, elengedést. Bolla Hajnal cikkéből megtudhatod, hogy változtathatsz valóban és eredményesen az életeden.

Amikor egy helyzet nehézzé válik, az ember szinte automatikusan elkezdi számba venni, mi hiányzik. Nincs elég pénz. Nincs elég idő. Nincs elég tudás. Nincs elég segítség. Ez a gondolkodás annyira természetesnek tűnik, hogy ritkán kérdőjelezzük meg. Pedig éppen ez az egyik legnagyobb csapda. Bolla Hajnal boldogság-tréner cikkéből megtudhatod, mi az, ami viszont segíthet!

Ebben a cikkben azokat az egyszerű, gyakorlati pontokat gyűjtötte össze szakértőnk, Bolla Hajnal, ahol naponta vissza lehet venni az irányítást az egészség és az életmód felett. Mert nem az a kérdés, hogy meddig élünk, hanem az, hogy hogyan.

Az emberi elme stresszhelyzetben elveszíti az időérzékét. A jelen kitágul, a jövő beszűkül, a múlt pedig elhalványul. Ami most történik, az abszolútnak tűnik. Ami majd történhetne, az homályos vagy ijesztő. Pedig a legtöbb élethelyzet nem végpont, hanem átmenet.

Az emberi gondolkodás stresszhelyzetben hajlamos alagúttá szűkülni. Ez az úgynevezett „tunnellátás” jelensége válsághelyzetekben. A figyelem egyetlen problémára tapad, minden más háttérbe szorul. Ez a jelenség nem intellektuális hiányosság, hanem idegrendszeri automatizmus. A túlélésre hangolt elme így működik: ha veszély van, minden más irrelevánssá válik.

Amikor egy helyzetben eluralkodik rajtunk a pánik, hajlamosak vagyunk magunkat hibáztatni. „Gyenge vagyok.” „Túlérzékeny.” „Más ezt biztos jobban kezelné.” Ezek a gondolatok azonban félrevezetők. A pánik nem jellemhiba, hanem biológiai reakció. A probléma nem az, hogy megjelenik, hanem az, hogy rossz feladatra használjuk.